Tomi és a Kávé

Tomi és a Kávé dalszöveg, mese szöveg

Tomi késő estig játszott a számítógépen, nem aludt valami jól, és reggel alig bírt felkelni az ágyból.
– Tomikám, kelj már fel, most kéne elindulnod az iskolába!
– Mii?
– Ti hogy tudtok ilyen korán kelni?
Szürcsölés
– Gyorsan reggelizz meg aztán Indulj, nehogy elkéss.
– Mentem szívem.
– Legyen szép napod drágám!
– Szia Tomi.
– Ahh..
– Mi van bro, nem bírod a kiképzést?
– Nem tudom, mi van velem. Mindjárt összeesek. De Te hogy csinálod?
– Vágod, én kávéval kezdem a napot.
– Mi? De hát azt, azt csak a felnőttek isszák nem?.
– Miért te baba vagy még vagy mi?
– Ummm, hát … nem.
– Figyusz, hozok neked egyet, de csak azért mert te vagy a legjobb barim.
– Kösz bro!
– Glupp, glupp.. Boing!!
– Na, Adjunk a sulinak!

– ….na gyerekek ki tudja a választ? Tomi?
– 12.
– Helyes! A megoldás 12. Tomi ez egy kisötös.

– Jaj, de nehéz a táskám…
– Viszem, a 4.-iken vagytok, ugye….
– Ig…igen….kösz Tomi.

– Kész!
– Hmmm, ühümmm, 5-ös!

– Jajj Peti, asszem most még fáradtabb vagyok mint reggel.
– Naná, mert ebéd után is inni kell egy kávét.
– Mi?
– Persze!
– És te ittál már?
– Nekem még van a termoszomban.
– Ohh shit.

Tomi beosont a tanáriba, és kifosztotta a kávégépet. Kifelé menet találkozott Béla bával.
– Tomi te mit keresel a tanáriban?
– Ah, ö– csak a szorgalmimat tettem be a fakkba.
– Ja, az más. Nagyon dicséretes.

– Bing!

– Gool!
– Juhhúú!
– Ez új rekord 100m sprintben.

– Na jó haver, akkor holnap tali.
– Te Peti, nem főznél nekem még egy uccsó kávét?
– Nem lesz az egy kicsit sok?
– Miért, nem bírod?
– Én? Már hogyne bírnám, na figyelj csak!
Mindketten ittak egy jó erős feketét.

Tomi este a haáziját írta, de alig bírt figyelni, mert odakint Lili nagyon hangoskodott:
– Hihihi, és akkor jött a póni és megmentette a tündérkisasszonyokat, akik a hátán elsuhantak a messzi távoli királyságba!
– Ahhh, én ezt már nem bírom, innom kell egy kávét.
Elment a sarki dohánybolthoz.
– Ööö, elnézést, hozna nekem egy…
– Ne szokj rá a cigire…hidd el..
– Nem, jaj dehogy, kávét.
– Kávét?
– Duplát! 5 cukorral!
– Jó van, virítsd a lóvét.
– Látod George, ez nekem is jár!
– Bing!

Reggel apa zombi módban ment a kávégéphez, épp hogy meg tudta nyomni a gombot. Tomi lesben állt, amint lejött a fekete, már ki is cserélte a csészét egy üresre.
– Ööö. – nyomta meg apa újra a gombot kómásan.
– Nyámmi. Bing!
– Wáó, Tomi te aztán nagyban nyomod. – mondta Peti

– Tessék itt a kávéd öcsi.
– Ön is látta?
– Mit?
– Hát hogy Bruce…
– Nem láttam én semmit, a te kis pénzecskéden kívül, hehe.
– Hehh…Ez eleg para! Bing!

Pár nap múlva Tomi elaludt az órán, Peti szerencsére észrevette:
– He Tomi mi van veled? Nem ittad meg a reggeli adagodat?
– Dehogy nem, lövésem sincs miért kómázom.
– Á, csak emelned kéne a dózist?
– Na, az lehet!
– Tomi? – kérdezi a tanárnő
– Itt ö…. itt vagyok tanárnő.

Eljött a sportnap az iskolában.
– Vegre eljött a nagy sportnap ideje. – köszöntötték a versenyzőket.
– És most fogadjatok nagy szeretettel a világhíres testépítőt, Mr Dwayne Rocksont.
– Sziasztok, helló, hi, ifjú musclepacsirtak. Szóval never adjátok fel, You vagytok maga the sport!

Tomi lefordult a tesipadról. A földön töltötte ki magának az utolsó csepp kávét.
– Hey, Dwain bácsi!
– Váó, Hi Pete, hogy vagy? Oh milyen very kicombosodtál!
– Köszi Dwayne!
– Tomi? Te vagy az? Omg! Mi történt with veled?

Tomiék sétáltak haza a suliból, de már alig érezte a lábát, csak vánszorgott.
– Tomi figyelj, ne csináld ezt tovább, hagyd abba a kávézást. Már teljesen össze vagy esve.
– Persze, mert még nem ittam meg a fél 4-est. Egyébként is te dumálsz.
– Áh, én max kettőt iszok, és néha koffein menteset.
– Te áruló, puhány. – azzal otthagyta Petit.

Este megint nem tudott koncentrálni a játékra.
– Póni, pónika, picike póniiii!
– Ah, kááávééét!
– Jó estét!
– Tudom, dupla!
– Legyen inkabb qvadro!
– Hehh.
Tomi a plakátot bámulta várakozás közben, de valami fura volt rajta.
– Na, tessék öcsi.
– Nem tudja mi lett a plakáttal? Tegnap este még ott volt rajta…
– Öcsi ezek csak plakátok, jönnek mennek… mit feszülsz rajta?
– Á, semmit.

Éjjel forgolódott az ágyában, reszketett, izzadt.
– Áh,, nem tudok elaludni. Mit is kell ilyenkor csinálni? Ja, a bárányok. 1 bárány, 2 bárány..
3, báárny 4 bárány, 5 bárány, 6 bárásny, 7 bárány, 8 bárány…
– Neee, ez csak álom, csak álom, elaludtam, ez nem lehet a valóság.
– Én vagyok George, és azért jöttem hogy elmondják neked egy fontos dolgot.
– Ne, ne, anyuci!
– Nem ihatsz több kávét!
– Miért? De miért nem?
– Mert örökre kisfiú maradsz, meg fogsz állni a fejlődésben, a bőröd meg szottyadt lesz mint az elefánt segge.
– Neee! Dehát te is kávézol, ott a kezedben most is, és tök sima a fejbőröd.
– Ez? Heh, csak víz van benne. Amúgy sose kávézom, de marha jól fizetnek a reklámért.
– Oh ne, akkor ez egy átverés!
– Valamiből meg kell élni.
– És mindenkihez elmész álmában, hogy elmondd neki ezt?
– Nem, csak a gyerekekhez, akiknek kávénarkózisuk van.
– Kavémikózís? Áaaaa. Én, én abbahagyom, csak akkor…. hogy keltsem fel magam?
– Igyál turmixot reggel, ananásszal. Meg persze suli után menj el mozogni, az segíteni fog.
– Ez biztos?
– Mondom.
– Ja jó, hmm, rendben.
– A soha viszont nem látásra… hahahha… Glupp-glupp, Áhh!

Másnap reggel Tomi rohan át Petihez.
– Petiiii!!
– Úristen Tomi, valami baj van?
– Peti, éjszaka nálam járt George..
– Milyen George, a kávés?
– Igen, és azt mondta, ha nem hagyjuk abba a kávézást, ráncos kis törpék maradunk.
– Mi? Nehogy már bevedd! Különben is én már elég nagy vagyok.
– Most még! De gondolj bele: a többiek tovább nőnek, mi pedig…az utolsók leszünk a tornasorban!
– Hupp. Jaj ne! Ezt nem engedhetjük. De mit igyunk akkor helyette, kólát?
– Dehogy, hoztam neked is: turmixot. ananásszal!
– Glupp. glupp, áhh!
– Huuuuupp!
– Váó Tomi, ez nem is rossz!
Azóta Tomi és Peti jól rászokott ďéli gyümis turmixra, és suli után lejárnak saját testsúlyos edzeni a térre.