Tomi és a bárányhimlő

Tomi és a bárányhimlő dalszöveg, mese szöveg

Egy szép tavaszi délután Tomi és Peti hazafelé mentek az iskolából.
– Rendben haver, akkor holnap tali.
– Este ne felejtsd el, game!
– Dehogy felejtem, na cső!
Tomi bement a házba, ahol Lili keservesen sírt.
– Anyu én ezt nem akarom, játszóházba akarok menni! – üvöltötte Lili
– Nem lehet Lilikém, nem érzed magad betegnek, de ez egy rettenetesen fertőző betegség.
– Neeeeem, nem akarom!
– Mi baja Lilinek Anyu?
– Nee Tomi, menj ki innen.
– Miért, mi a vihar történt?!
– Az van Tomikám, hogy Lili bárányhimlős lett.
– Bárányhimlő? Az meg mi a búbanat? Hehh. Ohh. Ugye nem az, amitől csupa piros pöttyös lesz az ember?!
– De. pontosan az. És csak egyszer lehet elkapni…
– Aha az jó. Én már úgyis voltam bárányhimlős ugye?
– Nem.
– Miiii??!
– Hát ezért szóltam, hogy menj ki, nehogy te is elkapd.
Tomi este átment Petihez.
– Végre, itt nálad biztonságos.
– Hey bro, én már voltam bárányhimlős.
– És milyen volt?
– Nemtom… lázas voltam, meg voltak ilyen pöttyök. Ja és otthon kellett maradnom legalább két hétig.
– Két héting?! Wooow, akkor én is bárányhimlős akarok lenni!
– Azért nem olyan jó buli az. A pöttyök iszonyat viszkettek.
– Á, ennyit ki lehet bírni.
– Igen, főleg mert volt egy szuper krémem amitől nem viszketett annyira. És látod a fülembe ezt a melyedest?
– Hú! Aha.
– Na, ez is a bárányhimlő nyoma.
– Azt hittem ez a füllyukad része. Menő, mint egy hadisérülés.
– Beza! Gyere, nyomjuk le a játszmát.
Másnap az iskolában Tomiek épp irodalom órán ülnek, de Tominak pisilni kell.
– Bocs Peti ki kell mennem!
– Mi?
– Tanárnő
– Igen Tamás?
– Szeretnék kikéredzkedni a mosdóba.
– Rendben, menj csak.
Tomi a wc-ben kezet mosptt, és ahogy belenézett a tükörbe és látott egy fura pöttyöt a nyakán.
– Beeee!

– Esetleg van a családodban vagy a környezetedben olyan akinek jelenleg bárányhimlő fertőzése van?
– Igen, a kishúgom.
– Akkor most már te is otthon maradhatsz vele…két hétig.
– Szuper! Ööö vagyis.
– Hívom is anyukádat, hogy jöjjön érted.
Kocsival mentek hazafelé.
– Tök jó anyu, két hétig nincs suli, azt csinálhatok amit csak akarok
– Nem úgy van az Tomikám, pihenned kell, ez egy nagyon komoly betegség.
– Jaj, ugyan már nincs nekem az égegyadta világon semmi bajom.

Este az egész család együtt vacsizott, amikor Lili elkezdett vakarózni.
– Mi az nagyon viszket?
– Igen.
– Hehh, nekem nem.
– De neked is fog.
– Á, nekem nem.
– De.
– Nem.
– De.
– De.
– Nem.
– Hagyjátok már abba!
Tomi felment a szobájába, fogat mosott, és még egy utolsót játszott a gépen.
– Ah én ezt már nem bírom. Inkább lefekszem.
De az ágyban sem múlt el az az idegestő érzés. Minél többet vakarózott, annál jobban viszketett
Annyira, hogy lezuhant egy rétre, ahol óriás duzzadt hólyagok voltak.
Tomi feltápászkodott, körbenézett, és egy bongyori fickóval találta szembe magát.
– Aaa, jesszus, mi ez, ki ez, ki maga?!!
– Beeeee! A nevem Dr Hím, lö bárány.
–  Mi? Dr himlő bárány?
– Igeeeeen. Ez a beeeecses nevem.

“Dr Hím, lo bárány: Természettudós, atomfizika kutató, a quantum izolacios rendszerelmélet atyja, egyben a bárányhimlő felfedezője.
Gyengesége: a szép zöld fű.
Különleges képessége: nagyon puhi a bundija.”

– És hol vagyunk? Ez valami ragyarét vagy mi a mandulalepény?
– Először is, ezek nem ragyák, hanem kelések. És azért kerültél ide, mert nem vetted komolyan a kaparózási tilalmat!
– Szóval azért kerültem ide mert vakiztam?
– Pontosan.
– Nagyszerű. Akkor már csak az a kérdés, hogyan tudom visszavakarni magam az én világomba?
– Először is, válassz! Ha a kéket választod, rögtön visszamehetsz, vakargathatod magad tovább és tele leszel bőrhibákkal…, ha viszont a pirosat, akkor megehetem ezt a kis sütiket, mert iszonyúan kívánom!
– Mi?
– Ja, nem. Bocs. Szóval …ha a pirosat választod, megküzdhetsz a antivaki szérumért, és olyan marad a bőröd, mint a baba popója.
– Hagyjuk már ezt a matrixios dumát, és keressük meg azt a vakitalanitót.
– Ok.
Elindultak, mentek mentek, míg nem elérkeztek egy kerítéshez.
– Innen már egyedül kell menned.
– Miért?
– Mert ez már a Fekete Bárány birodama.
– Fekete? Huuu, az… rossz?
– Igen, ő az én főellenségem, a Boss.
– Na jó, megoldom. Hehh, még hogy Boss.. ne Bosszants… hihi.. majd én jól Bosszút állok. Hehe.
Tomi egyedül indult el az úton, szembe jött vele egy mini gomba.
– Jajj de kis aranyos. Hejj!
– Mi vagy te galóca?
– Ez nem vicces érzés ám!

– Szabadjon megjegyeznem, hogy a helyében spórolnék az életemmel.
– Az életemmel?
– Neee!
Azt csiripelték a verebek, hogy te nagy gamer vagy ám.
– Hát igen.
– Akkor játssz! Játssz, Tomi, játssz!!
– Igen! Játszok!
– Na ugye, hogy tudom mi a trükk!

– Ennyi, simán lenyomtam a pályát.
– Bravó! Már csak a Boss… Ott van fent.
– Muhhahahha!

“Fekete Bárány: más néven a Boss.”

– Easy Clap.
– Mi ez? Nem működik a lift?
– Már hogyne működne, csak éppen százassal.
– De… honnan szerezzek én most százast?
– Szabad megjegyeznem, hogy a pályán a speedrun során nem fordított figyelmet az érmék felszedésére.
– Most akkor menjek vissza?
– Szabadna megjegyeznem..
– Mi? Lebuktál, Te egy NPC vagy!
– Szabadna meg….
– De legalább van restart gomb! Hihi!
Tomi még egyszer végigment a pályán, és összeszedte a százasokat.
– Heheee.
– Beeee….
– Uhh.
– Oh neee, ott az ellenszer!
– FIGHT!
Tomi ügyesen ugrált a trutyik elől, közben lőtt, és elhajolt a legdurvább támadások elől is. Végre legyőzte a Fekete Bárányt.

– Mühahahhaha…
– Na ez most mi?!
– Én nem is vagyok ilyen goniii… én is csak egy játékos voltam, de veszítettem.
– Jajj, te szegeny, akkor nyerjünk együtt!
– Jó, én vezetek!

– Csapj bele haver!
– Mi? Héj… ahhh.
Tomi az ágyában ébredt, teljesen leizzadva.
– Na Tomikam viszket meg?
– Nem, de megküzdöttem vele éjjel.
– Azért Én is segítettem egy kis krémmel, amikor aludtál.
– Hihihi.
Azóta Tomi már nem kapja el a báranyhimlőt, és mindig mosolyog, ha fekete bárányt lát a réten.