Tomi és a hóember – Tomi mesék

Tomi és a hóember – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg

Tomi reggel felébredt, kinézett az ablakon, és látta, hogy esik a hó.
– Ó kimegyek hóembert építeni! – és már vette is a csízmáját
– Hát ez nem valami sok, de akkor is hó!
Elkezdte gurítani a hógolyócskát, de akármilyen ügyes is volt, mindig valami ráragadt, így készült: egy sáros hógiliszta, egy fűszálas hósüni, és egy szép sárga hócitrom.
– Áááá, ez így olyan trutyi, feladom!
Végül kihozott egy kiskanalat, és azzal szedte össze a havat. Így épített egy szuper hóembert! Egy 10 centis hóembert!
– Jó éjt kicsi hóember, holnap találkozunk! – és elment aludni.

Reggelre mindent térdig érő hó borított.
– Hurrá! Ma végre nagy hóembert építek! – és kiszaladt az udvarra.
Kereste a kis hóemberkét, de sehol sem találta.
– Hmmm, szegényke, biztos eltemette a hó…

Elment a suliba, és délután rohant haza, hogy óriás hóembert építsen: répa lett az orra, gesztenye a szeme és egy seprű is került a kezébe.
– Jó éjt hóember!
De másnapra a nagy hóember is eltűnt!
Tomi azt sem tudta hol keresse, ezért átment Petihez:
– Szia Peti!
– Szia Tomi!
– Nem láttad a hóemberem?
– Nem.
– Képzeld, egyszerűen eltűnt!
– Nem lehet, hogy csak elolvadt?
– Dehogy, tök hideg van! Csak úgy eltűnt, vagy valaki lerombolta. Ugye nem te voltál?!
– Dehogyis, miért rombolnám én le?
– Hát remélem is!
És otthagyta Petit.

Aztán Lilit is megkérdezte:
– Szia Lili! Nem láttál valakit a kertünknél éjszaka?
– Nem, miért?
– Valaki eltüntette a hóemberem!
-Ó, hát ez nem szép tőle.
– Nem, bizony. Csak tudjam meg ki tette!
És otthagyta Lilit is.

Nem volt mit tenni, épített egy vadiúj hóembert, ami még az előzőnél is nagyobb volt.
– Téged már senki sem rombol le az biztos!
Tomi egész éjszaka fent maradt, és őrködött az ablaknál.
Amikor már alig bírta nyitva tartani a szemét, egy fényt látott a kertben átsuhanni, aztán a hóember megmozdult , és elindult a kert vége felé.
Tomi már rohant is utána a sötétben. Követte az erdőbe, de ott mintha a föld nyelte volna el.
– Hová tűnhetett? – kérdezte, de hirtelen ő is eltűnt, beleesett egy földalatti üregbe, ahol egy óriási jegesmedve toppant elé:
– Ááááá!
– Mi az? Ennyire beparáztál tőlem?
– Á dehogy… csak, ő… fáj a kezem.
– Umm. Tessék, itt egy sebtapasz. – és leragasztották a bitit.
– Ó, nagyon köszi.
– Hapci! Bocsika, van egy zsepid?
– Persze, tessék…
Köszi, Pfffffff! Úgy megfáztam, napok óta őrt állok a itt hidegben. Meleg teát sem kapok, csak jegeset, mert azt mondják az illik hozzám. Veszélyességi pótlék? Hehh. Arról ne is álmodjak, mert nekem bírnom kell. A pichológusom meg azt mondta, hogy jót tesz, ha meghallgatnak.
– Ó! Na mindegy.

Tomi belépett az ajtón, és a szája is tátva maradt: minden hóból készült, hóemberek járkáltak az utcán, és karácsonyi zene szólt, közben pedig mindenki szorgosan csomagolta az ajándékokat.
Tomi meglátta a hóemberét és odaszaladt hozzá.
– Hát ti meg mit csináltok itt?
– Csomagolunk. Mert mindjárt itt a Karácsony!
– Hé, de hát nem a Télapó hozza az ajándékot?
– Dehogy! Szerinted a Télapó hogy bírná ezt a sok ajándékot? Már évszázadok óta besegítünk neki Karácsonykor!
– Áhám! értem.
– Önt keresik uram!
– Hello, még egy szállítmányt be kéne vállalnotok.
– Uhh, az kizárt! Nincs elég hóemberem, a gyerekek idén alig építettek!
– Én segíthetek!
– Hmm? De jó, kösz Tomi. Akkor megoldjuk!

(Hóember dal)
Ó hóember, ó hóember
Tőled lesz jó a karácsony!
Ó hóember, ó hóember
Az összeset le is gyártom.
Ó jó hogy itt vagy hóember
Csak erre várt a december
Ó hóember, ó hóember.
Tőled lesz jó a karácsony!

Tomi reggelre legalább 2 tucat hóembert épített. Így már bőven sikerült becsomagolni az ajándékokat.
– Köszönjük Tomi, te vagy a legjobb hóemberépítő, akivel valaha találkoztunk! Mondjuk csak veled találkoztunk eddig, de akkor is.
– Hát köszi.
– Ezeket vidd el a barátaidnak.
– Oké, akkor további jó munkát, sziasztok!
Tomi hazament, becsempészte Peti és Lili fenyőfája alá az ajándékokat, és azóta minden évben sok-sok hóembert építenek, még ha néha másnapra el is tűnnek.