Lili és a Pók

Lili és a Pók dalszöveg, mese szöveg

Liliék épp az iskolai cuccokat hordták le a padlásról. Előkerült Tomi tucatnyi rövidnadrágja és zoknija, és persze Lili tündéri szoknyácskái is.
– Kész.
– De, én úgy emlékszem volt még egy rózsaszín fodros tornadresszem is.
– Hát én már tuti nem megyek fel még egyszer.
– Miért nem? Akkor majd én…
– Oké. De készülj fel, ott fent tele van mindenféle pókokkal.
– Pókokkal?
– Igen.
– Á, ugyan én nem félek a pókoktól, bátor nagy lány vagyok.
– Ok.
Lili elindult a rozoga lépcsőn. Ahogy feljebb ért, hirtelen ledőlt egy doboz és egy rémisztő árnyék vetődött a falra.
– ÁÁAA! Egy Óriaspót!
– Tomi! Tomi, segíts ott egy pót!
– Mi? Egy pót?
– Nem Pót, PÓT!!!
– Ja, hogy pók. Hát akkor jobb lesz ha becsukom a feljárót.
– Igen, gyorsan.

Este Lili gyorsan elaludt, mély álomba szenderült. Azt álmodta, hogy épp a csini ruhácskáit teszi sorba, amikor bumm, kipattant a padlásfeljáró és:
– Aaaaa!
– Szia Lili, itt a rózsaszín tornadresszed, megtaláltam!
– Űristen, neee, Anyuuuu!!
Leizzadva ébredt a rémálomból. Már reggel volt, világos, és ahogy leugrott az ágyról a sarokban meglátott egy:
– Jaaajj egy pót! Aaaaaa!
– Mi a baj liluskam?
– Anyu, nézd ott, egy pót!
– Mi egy pót?
– Nem pót! Pót;
– Aha, szóval egy pók. Na lássuk csak ezt a vérmes vadállatot.
– Ó, hiszen ez egy ártalmatlan kis kaszás pókocska!
– Hát, innen nézve egy vérengző fenevadnak tűnt. És különben is utalom a pókókat.
– Lilikem, az az érzésem egy kicsit túlzásba viszed ezt a pókutálatot.
– Ezt hogy érted?
– Hát hogy a pókok egyáltalán nem is olyan rosszak, például megeszik a legyeket
– Engem az nem érdekel, akkor is utálom őket!
– Rendben, kiviszem.
Anya kirakta a kis pókot az ajtó elé.

Lilinek jó napja volt az oviban, boldogan ért haza. Látta, hogy Tomi épp filmet néz a nappaliban.
– Szia Lilus, gyere, nézzük együtt a filmet
– Jaj tök jó, jövök, na, és mit nézünk?!
– Ú a kedvencemet, az arachnophobiat!
– Aaaaaaaaa!!!!

Lili bezárkózott a szobájába és rajzolt egy póktiltó táblát, amit ki is tett az ajtajára.
– Na, így már jó lesz. Nincs több pót! Jajj mi ez?! Aaaa, Tomi segíts, egy darázs van a szobámban.
– Mi mi? Hol? Ja ez? Nyugi Lili, ez nem darázs, ez csak egy légy.
– Ah, azokat is utálom.
– Még szerencse, hogy van légycsapónk. Kettő is.
Próbáltak lecsapni a legyet, de az túl gyorsnak bizonyult.
– Jaj, bocsi labda. Nem direkt volt.
– Jaj, bocs macika, remélem nem ütötted meg magad.
– Hát de, eléggé!
– Lili finomabban azzal a légycsapóval.
De Tomi közben épp széttörte Lili kedvenc poharat.
– A, ezek túl gyorsak. De van egy ötletem.
Tomi kinyitotta az ablakot, hátha így kimennek a kis banditák.
– Oké. Most így marad. Gyere Lili feküdj az ágyba, olvasok neked egy mesét.
– Juj de jó!
– Egyszer volt hol nem volt…
Lili egészen jól aludt, amig fel nem ébresztette egy légy az állandó zümmögésével.
– Ah ez nem lehet igaz, így nem lehet aludni.
– Hirtelen furcsa zajokat hallott fentről.
– Jajj istenem, mi van ott fent, lehet hogy a cica maradt bezárva?! Meg kell néznem.
Lili lassan felmászott a lépcsőn,

Pok fent szövögeti a ruhacskat.

–  Aaaa.
–  Szia Lili.
– Szi-szia.
– Ne félj tőlem!
– Jó, persze. Ööö, megkaphatom a rucimat?
– Persze, csak előbb befejezem. Már csak néhány öltés. Héj, ugye nem félsz tőlem kicsikém?
– Hát ami azt illeti…
– Pedig, igazán nincs mitől, nézd, tudom nem vagyok kicsi, de én meg a tesódat is láttam kisbabakent. Itt játszott velem a padláson, amikor csinálták a tetőt, el is nevezett Pókicának.
– Ohh, tényleg?
– Igen.
– Igaz ami igaz, élőben jobban nézel ki mint a rémálmaimban.
– Na kész is. Tessék.
– Ú, köszönöm, ez nagyon szép lett.
– Huhh, örülök ha tetszik. de elfaradtam. Hat igen, én már megettem a legyeim javát… És most akkor..elköszönök…
– Jajj ne, Pókica! Ne halj meg!
– Jah, dehogy halok meg, csak…pihengetek.
– Jól van, akkor hagylak is pihenni. Szia Popócica!
– Szia Lili!

Azóta Lili mér nem fél a pókoktól, és még a takarításnál sem bántja a pókhálókat.