A Nyuszika harangocskája

A Nyuszika harangocskája dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszika. Ennek a nyuszikának volt egy szépen csengő harangocskája. Egyszer a Nyuszika elment az erdő szélére, egy bokorra felakasztotta a harangocskáját, és lefeküdt mellé. Mikor reggel felébredt, a bokrot nem találta, helyette egy nagy fa állt ott. Ahogy felnézett látta, hogy a harangocskája magasan a fa tetején van.
– Hé, fácska, add már vissza a harangocskámat!
– Jajj nem adom, még letörik az ágam.
Ekkor a nyuszika elment a fejszéhez:
– Fejszécske, vágd ki a fát, hogy a fa visszaadja a szépen csengő harangocskámat.
– Dehogy vágom ki a fát, még kicsorbul az élem!
Most a nyuszika elment a köszörűhöz:
– Köszörű, fend meg a fejszét, hogy a fejsze vágja ki a fácskát, hogy a fácska visszaadja a szépen csengő harangocskámat.
– Nem fenhetem meg, mert nincs mi meghajtson.
Ekkor a nyuszika elment a vízhez:
– Vizecske, hajtsd meg a köszörűt, hogy a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fácskát, a fácska meg visszaadja már a szépen csengő harangocskámat.
– Én meg nem hajtom, még a végén elfogyok.
Ekkor a nyuszika elment a bikához:
– Bika, idd már meg a Vizet, hogy a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fácskát, a fácska meg végre adja vissza a szépen csengő harangocskámat.
– Meg nem iszom a vizet, most nem is vagyok szomjas.
Ekkor a nyuszika elment az egérhez:
– Egérke, csípd már meg a bikát, hogy a bika megigya a vizet, a víz hajtsa a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fácskát, a fácska meg most már tényleg adja vissza a szépen csengő harangocskámat.
– Cinn cinn, most nem csípem meg.
Ekkor a nyuszika elment a cicához:
– Cica, kergesd már meg egeret, hogy az egér csípje meg a bikát, a bika igya meg a vizet, a víz hajtsa meg a köszörűt, a köszörű fenje meg a fejszét, a fejsze vágja ki a fácskát, a fácska meg végtére adja vissza a szépen csengő harangocskámat.
– Megkergetem én, csak adj előbb tejecskét!
– Jó!!
A nyuszika elment a tehénhez:
– Tehénke, adj nekem egy kis tejecskét!
– Adok én tejecskét, ha hozol nekem füvecskét.
A nyuszika elment a kaszáshoz:
– Kaszás bácsi, adj nekem egy kis füvecskét!
– Tessék nyuszika!
A nyuszika vitte a tehénkének:
– Itt a füvecske!
– Itt meg a tejecske.
Ment a macskához:
– Itt a tejecske!
– Ez aztán fincsike!
A macska megkergette az egeret, az egér megcsípte a bikát, a bika megitta a vizet, a víz meghajtotta a köszörűkövet, a köszörűkő jól megfente a fejszét, a fejsze kivágta a fácska legfelső ágát, így a fa is végre valahára visszaadta a nyuszika szépen csengő harangocskáját.

A nyuszika ugrált örömében, felakasztotta a kedvenc harangocskáját a nyakába és azóta mindig ott hordja, hogy el ne vesszen.