Iratkozz fel Youtube csatornánkra!
Tomi nem szerette a kutyákat, sőt még egy kicsit félt is tőlük…
[products ids=”8258,8264″]
Kapcsolódó tartalmak
Tomi és a kutyus – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg
június 1, 2016Tomi nem szerette a kutyákat, sőt egy kicsit még félt is tőlük!
Amikor az utcájukban végigment, mindig hangosan megugatták.
Egyik nap hazafelé menet találkozott egy farkaskutyával. Már épp el akart szaladni, amikor Peti megkérdezte:
– Tomi, te hova rohansz? Így félsz a kutyáktól?
– Hát…őőő…izé…. Mindig megugatnak.
– Nem baj, ha ugatnak, attól még nem bántanak ám!
– De én akkor is félek! – mondta Tomi és bement a házba.Másnap Tomi elutazott a nagymamájához vidékre. Vonattal ment!
A vonat ment alagútban, hídon és hegyen-völgyön át, míg végül odaért. Nagymama az állomáson várta:
– Szia Tomi! De rég láttalak, hogy megnőttél. Gyere, induljunk haza, vár a vacsora.
Elindultak a falu végére, de egy hatalmas birkanyáj állta útjukat.
– Nagyi, most mi lesz, hogy jutunk haza?!
– Ne is törődj vele Tomikám, itt jön Gubanc, a juhászkutya, ő majd elrendezi őket.
Gubanc kettőt ugatott, hármat szaladt, és a birkák már el is tűntek az útról.Hazaértek, jól megvacsoráztak.
Reggel az erdő szélén szedret szedtek a süteményhez, amikor a bokorból egy lógó fülű, zsemlebarna kutya ugrott elő, és körbe-körbe futkározott Tomi körül.
– Vaki! – lépett ki a vadász a fák közül.
A vadászkutya már vigyázülésben pózolt Tomi mellett. Csak a fülét dugta a kezéhez, hogy egy kis vakarást kaphasson.
– Derék kutya ez, épp most zavarta el a rókát a falu szélén, csak éppen elvárja, hogy mindig fültövön vakarjam. Már sajog a kezem a sok vakarástól!
– Segíthetek! – mondta Tomi, és vakarta a lógó fülecske tövét állva… ülve… és fekve is, míg el nem zsibbadt a keze.
– Kész! – mondta Tomi.
– Köszönöm Tomi! Te vagy a legjobb vakaró, akivel valaha találkoztam!
– Szívesen! – mondta Tomi, és integetett Vakinak.Elindultak hazafelé, már épp a kapun mentek volna be, mikor a szomszéd bácsi átkiabált:
– Szomszédasszony jöjjön segíteni, a Fodor megellik!
– Jajj, megyünk septiben. – mondta nagyi, és szaladtak a szomszédhoz.
Négy kiskutya született: egy fekete, egy fehér, egy barna, és a legkisebb foltos volt. Ő lett Tomi kedvence.Tomi minden reggel korán kelt, s enni adott Fodornak, Fodor pedig enni adott a kicsiknek. De az egyik reggel eltűnt a kis foltos. Tomi kereste őt a kecskéknél, a nyusziknál, a csirkéknél de nem lelt rá a csöppségre.
Végül a tyúkólnál furcsa nyüszítésre lett figyelmes. Alulról jött!.
Az ól mellé hasalt, és felkiáltott: – Megtaláltam!
De hiába szólongatta, foltos csak keservesen nyüszített, és nem jött elő. Tomi bemászott az ól alá. Közben megcsípte egy csalán, belekönyökölt egy pocsolyába, de végül csak odaért foltoshoz, és látta, hogy a kutyus lába beleakadt egy drótba.
– Ne félj kicsikutya! – mondta Tomi- majd én kiszabadítalak.Ahogy kibújtak a szomszéd bácsi megdicsérte:
– Tomi, megmentetted ezt a jószágot! Jutalomból te adhatsz neki nevet.
– Akkor legyen Foltos! – mondta Tomi – hiszen olyan foltos…
– Rendben, de úgy látom, az a fránya drót veled is elbánt! Add ide a kezed, leragasztom a bibidet.
– Köszönöm! Nem baj, ha még egy kicsit simogatom? Mert holnap már haza is kell utaznom.
Egész este simogatta a kis foltost, aztán elköszönt.
Reggel nagyi elkísérte a vonathoz.
– Tessék, egy kis útravaló, aztán vigyázz magadra Tomikám!
– Rendben, szia Nagyi!
Tomi felszállt és hosszan integetett. Aztán kinyitotta a kosarat, de nem hitt a szemének…
– Juhííííj! Hát mégis velem jössz Foltos?
És Tomi már soha többé nem félt a kutyáktól.