Tomi a kórházban – Tomi mesék

Tomi a kórházban – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg

Tomiék a Super Skate görkoripark megnyitójára mentek. Ma lehetett először bemenni. Volt egy hatalmas félcső, durva korlátok és ugratók.
– Héj Tomi, kölcsönadjam a csuklóvédőm?
– Á, nem, az tök béna.
– Te tudod…
Tomiék nekilendültek, és egymás után nyomták a trükköket, Lili a padon tátott szájjal figyelte őket.
– Nézd Lili, le tudok menni a félcsőben
– Váó, ez ügyes volt Tomi!
– Nézzétek, ugrok egy 360-at.
– Hú ez menő volt Peti!
– Nézzétek, nyomok egy slide-ot!
– Bumm!
– Óóóó!
– Jujj Tomi! Ez csúnya volt. Szerintem eltört a kezed.
– Azonnal hívom a mentőket.
Nínúnínú! – a mentő befarolt a parkba. A mentős bácsi már ott is volt Tomi mellett.
Hát ez már nem csak egy kis bibi. Sínbe teszem a kezed, és beviszünk a kórházba.
A mentő szirénázott, és hajtott a a forgalommal szemben, a villamos síneken, és át a piros lámpán, míg végül odaért a kórházba.

A kórházban Tomi kapott egy Tetanusz szurit, a kezét megröntgenezték, aztán begipszelték, és az ővé lett az ablak melletti ágy a 32-es kórteremben.
– Itt a finom vacsora! Ma spenót van.
– Juhíj, farkas éhes vagyok!
– Én a helyedben…
– Jáááj!
– vigyáznék…
– Huhh, köszi. Egyébként Tomi vagyok. Téged hogy hívnak?
– Dávid.
– És miért vagy itt?
– Mandula műtétem volt.
– Hú az kemény! – mondta Tomi.
– És te miért vagy itt?
– Hát szkandereztem Chuck Norrissal! Na jó nem csak görkoriztam!.- mondta Tomi.

Dávid elővett egy pakli kártyát és egész este makaóztak.
– Tomi, szerintem még most menj el wc-re, mert éjszaka…. úúú….egy zombi jár a folyosón, akkor biztos hogy nem tudsz.
– Oké…
Nemsokára lefeküdtek aludni. Tomi az éjszaka közepén felébredt::
– Jujj, pisilnem kell!
Óvatosan a folyosóra lopakodott, lábujjhegyen lépkedett, amikor valami fura hangot hallott a háta mögül. – Maaaa…
Hátrafordult, és meglátta a Zombit!
– Áááááá!
Futott, egyenesen a wc-be, hogy elbújjon. De a hang egyre közelebbről morgott:
– A Maaa…Maac..
Bebújt az egyik fülkébe, és felugrott a kagylóra.
– Fúj!
Az ajtó becsapódott, és a Zombi egyre közelebb ért:
– A… Maaa… Maaac…
Egyenként nyitott be a fülkékbe: az elsőbe, a középsőbe, aztán végül az utolsóba!
– Ááááá!
– Itt a Maaccid, megtaláltam.
– Miii?
– Hát elejtetted a folyosón. Tessék.
– Ok, köszönöm szépen. Akkor maga nem is zombi?.
– Zombiii? Még igazi fogam sincsen. Nézd! Én asztronauta vagyok!
– Aha, értem. – mondta Tomi.
– Voltam én már a holdon is. Ott aztán könnyű volt sétálgatni meg ugrálni. Itt meg bottal is alig megy már.
– Én segíthetek!
Amíg Tomi segített visszasétálni a szobájába, a bácsi mesélt a kozmikus sebességről, a holdkompról és persze a szkafanderről is.

Reggel Tomi arra ébredt, hogy az ágya mellett áll a doktorbácsi, épp vizitelt
– Jó reggelt hétalvó. Ma hazamehetsz, de legközelebb vigyázz a görkorizással.
– Oké!

Egy hét múlva Tomi bement a kórházba és levették a gipszet. Délután megint a parkba mentek. Peti háza előtt találkoztak:
– Szia Papa, akkor jövő héten találkozunk!
– Jól van Petikém, szervusz.
– Héj Peti! Ez volt az a bácsi a kórházban, aki űrhajósnak képzelte magát.
– Ja, a papa? Hát azt nem is képzelte, mert ő régen tényleg a NASA-nál dolgozott!
– Azta! – mondta Tomi.
Odaértek a parkba, ahol Lili már várta őket.
– Nézzétek, nekem is megy már a slide-olás!
– Ó, de gyorsan tanulsz Lili!
– És Tomi vettem neked egy csuklóvédőt is.
– Köszi. Felveszem, úgy a tuti…
És Tomi azóta sosem felejti el felvenni a védőket görkorizáshoz.