Szörnyikék

Szörnyikék dalszöveg, mese szöveg

Képzeld el, hogy az elméd egy csodás, végtelen tér, ami mindig és mindenhol veled van. Csak rajtad múlik, mi bukkan fel benne: egy szép virág, egy szuper szőrös óriáspók, vagy éppen egy szörnyike. Ugye Lolo?!
– Bezony, szönyikék csak a képzeletedben léteznek, de ott aztán nagyon! Én már csak tudom, itt élek ezen a helyen, amióta az eszemet tudom! És itt aztán azt csinálhatok amit csak akarok!
– Például ha azt akarom, hogy egy bot legyen a kezemben (sfx:pukk) már itt is van. És sétálni is tudok vele, vagy el is dobhatom jó messzire.
– Hehehhe (Lihegés)
– Óóó köszönöm Popó.

– Szia.
– Hahó…. mi a…
– Hozzá ne érj!
– Miért?
– Lehet hogy valami baja van és fertőző! De ahogy látom nem idevalósi, nézd még körvonala sincsen!
– Tényleg…
– Lehet hogy már nem is el.
– Jajj ne!
– Üssuk ki!
– 300-al. (Bzzzz – feléled)
– Szia. Na jól vagy?
– Mi a neved?
– Ö, izé.
– Szia Izé, én Lolo vagyok, ő meg itt Oki.
– Élek!
– Persze, mert megmentettünk. Ugye a valóságból jöttél?
– Valóság!
– Van belépőkártyád?
– Kártya..
– Öhh! Vissza kell valahogy juttatnunk.
– Jó de hogy?
– Várj itt…

– Jó lesz, most balra, jobbra, hátra…
– Hát ez nem jött össze.
– Úristen!
– Mi az?
– Betört az agya..
– Agya….
– Most mi lesz?
– Várj!
– Na jól vagy?
– Hát ami azt illeti kitűnő lett a közérzetem, nem mellesleg differenciál számításokat végeztem az elmúlt események következményeiből, amelyek..
– Na jobban lettél? Menjünk, úgy látom ma nálam alszol.,
– Bezony!

És hogy ezután mi történt? Azt rábizzuk a képzeletedre…

– Na, ezek mennek… meg a bárányfelhők…
– Meeeee… Iratkozz feeeeel…