KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en

Piroska és a Farkas

Iratkozz fel a jobb alsó kis harang ikonra kattintva!

Piroska a beteg Nagymamájához indul az erdő mélyére, de útközben találkozik a Farkassal…

Lejátszási listák

Mesék lejátszási lista
Tomi mesék lejátszási lista
Lilimesék lejátszási lista
Népmesék lejátszási lista
Nyuszimesék lejátszási lista
Dalok lejátszási lista
Népszerű dalok lejátszási lista
Eredeti Kerekmese dalok lejátszási lista
Népdalok lejátszási lista
Tanulós dalok lejátszási lista

Vélemény, hozzászólás?

A kötelező mezők jelölése: *.


*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Piroska és a Farkas dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyos, kedves kislány, mindenki szerette, aki csak ismerte, de legjobban mégis a nagymamája. Azt se tudta mi jót adjon neki, mivel keresse kis unokája kedvét. Egyszer egy szép, piros bársonykabátot vett neki ajándékba, ami úgy tetszett a kislánynak, hogy mindig csak ezt hordta. El is nevezték róla Piroskának.

Piroskáék a faluban laktak, nagymama pedig bent az erdőben, egy takaros kis házikóban.

Egy szép napon azt mondta Piroskának az anyukája:
– Gyere kislányom! Itt van ez a friss kalács és egy üveg bor, vidd el a nagymamának. Gyönge is, beteg is szegény, jól fog esni neki ez a néhány falat. Aztán ne térj ám le az útról, nehogy bajod essék!”
– Bízd csak rám édesanyám, minden rendben lesz!
Karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Kisétált a faluból, átvágott a mezőn, és beért a nagy rengeteg erdőbe. Amint ment, mendegélt, hát egyszer csak szembe jött vele a farkas.
– Szervusz Piroska!
– Szia, kedves farkas!
– Hova igyekszel ilyen korán, kedves Piroska?
– A nagymamámhoz.
– Aztán mit viszel a kosaradban?
– Kalácsot, és egy kis bort. Reggel sütöttük, szegény nagymama nagyon gyönge, jót fog tenni neki, egy kicsit erőre kap majd tőle.
– És hol lakik a nagymamád, Piroska?
– Itt az erdőben, a három nagy tölgyfa alatt áll a háza, mogyorósövény van körülötte, biztos te is ismered..
– Persze, ismerem a házát, úgy negyed óra járásra van innen. Elkísérlek, nehogy valami bajod legyen az úton, ebben a sötét erdőben.

Egy darabig együtt mentek az úton, aztán a farkas így szólt:
– Piroska, észre sem veszed, mennyi szép virág virít körülöttünk! Úgy mész itt mellettem, mintha az iskolába mennél. Én bizony a helyedben szednék egy szép csokrot a nagymamámnak!
Piroska szétnézett, és valóban a lombok között átbújó napsugarak tarka virágmezőkön táncoltak, és úgy csicseregtek a madarak, hogy öröm volt hallgatni.
– Igazad van farkas… Hogy fog örülni a nagymama, ha viszek neki egy szép csokor virágot! Még úgyis korán van, időben oda fogok érni így is…

Így aztán letért az útról, bement a fák közé, és elkezdte szedni a sok tarka virágot. Egyre mélyebbre és mélyebbre került a sűrű erdőben.

A farkas megvárta, míg Piroska éppen eltűnt a fák között, aztán rohant egyenesen a nagymama házához, és bekopogott.
– Ki az?
– Én vagyok, Piroska. Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, és finom bort!
– Jaj Piroskám, olyan gyönge vagyok, nem tudok felkelni, de csak nyomd meg a kilincset, nincs kulcsra zárva az ajtó.
A farkasnak nem kellett kétszer mondani, benyitott, egyenesen odalépett az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát.
– No ezzel megvolnánk, lássuk a következő fogást. Hahaha….

A széken volt nagymama ruhája, éppen úgy, ahogy előző este letette. A farkas felhúzta a szoknyát, belebújt a réklibe, fölvette a főkötőt és befeküdt az ágyba. Jól magára húzta a paplant, hogy minél kevesebb látszódjon belőle.

Piroska kezében már olyan nagy volt a csokor, hogy alig tudta megtartani.
– Jajj, de megfeledkeztem magamról a nagy virágszedésben. Sebaj, szaporázom a lépést, és gyorsan odaérek a nagyihoz.
Útnak eredt, és percek múlva ott állt a három tölgyfa alatt, a mogyorósövényes házikó ajtajában.
– Nagymama! Nagymama! Én vagyok itt, Piroska!
Nagyon elcsodálkozott, hogy az ajtót tárva-nyitva találta, de azt gondolta: “Szegény nagymama, biztosan nagyon várta, még az ajtót is nyitva hagyta, hogy meghallja, ha jön.”
Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa érzése volt… Hogy a félelmét elűzze, nagyot kiáltott:
– Jó reggelt, nagymama!
De nem felelt senki. Ott feküdt a nagymama, a főkötője mélyen az arcába húzva, és olyan furcsán nézett ki.
– Jaj, nagymama, milyen nagy a füled!
– Hogy jobban halljalak!
– Ó, nagymama, és milyen nagy a szemed!
– Hogy jobban lássalak!
– Ej, nagymama, milyen nagy a kezed!
– Hogy jobban megfoghassalak!
– Hű, nagymama, milyen szörnyű nagy a szád!
– Hogy jobban bekaphassalak!
Kiugrott az ágyból, és bekapta szegény kis Piroskát. Aztán, mint aki a dolgát jól végezte, visszabújt az ágyba és mély álomba merült. Alvás közben olyan hangosan horkolt, hogy csak úgy rezegtek tőle a kis ház ablakai.

A vadásznak éppen arra vitt az útja, és amint meghallotta a nagy fűrészelést, csodálkozva kérdezte magától:
– Ejnye, de horkol ez az öregasszony… Csak nincs valami baja? Már csak megnézem!
Bement a szobába, és amikor az ágyhoz lépett, hát látja, hogy ott fekszik a farkas nagymama ruhában!
– Megvagy te, vén gonosztevő! Mennyit kerestelek, de most aztán nem menekülsz!

Vette a puskáját, és már éppen meghúzta volna a ravaszt, de akkor eszébe jutott, hátha a gonosz farkas megette a nagymamát, és talán még meg lehetne menteni. Nem lőtt hát, hanem elővette az ollót a fiókból, és fürgén fölvágta az alvó farkas hasát. Alig vágott bele, máris megpillantotta a piros sapkát, és sorra kiszabadította Piroskát meg a nagymamát is.
– Jaj, de féltem! Olyan sötét volt a farkas gyomrában!

Piroska gyorsan köveket hordott, a vadász megtömte velük a farkas hasát, aztán szépen összevarrta a bőrét, és mind elbújtak a szobában. Nem sok idő telt bele, és a gonosz ordas fölébredt.
– Jaj, micsoda hasfájás ez! Hát persze, jól belaktam de nem ittam eleget!
A közeli patakhoz indult, hogy szomját oltsa. De ahogy a patak fölé hajolt, hogy igyon, a kövek súlyától megbillent és egy szempillantás alatt elmerült a vízben.
– Mondtam, hogy nem menekülsz, te vén gonosztevő!
A nagymama megette a kalácsot, megitta a bort, és új erőre kapott tőle. Piroska pedig megfogadta, hogy soha többet nem tér le a járt útról.