Lili a játszótéren

Lili a játszótéren dalszöveg, mese szöveg

Lili megreggelizett és elindult a játszótérre.
– Végre, már napok óta ki sem mozdultam!
– MIáú!
– Szia cicus… Vigyázz cicus, nehogy elüssön az autó.
Gyorsan odaért, de még senki sem volt a játszón. Elővette a homokozó készletét, és a kedvenc szivecske formáját! De ahogy felfordította valah ogy sehogy sem maradt egyben.
– Ummm, túl selymes a homok, jobb lesz ha hozok egy kis vizet.
Közben egy kisfiú jött be a kapun és pont a kútnál találkoztak:
– Igyál nyugodtan, én csak a homokba…
– Hehehe!
– Jájj! Ezt most miért kellett? Ahh…
Lili megtöltötte a vödröcskéjét, és vitte a vizet a homokozóba. A kapunál meglátta a nyávogó kiscicát:
– Szegénykém, nagyon szomjas lehetsz. Tessék, kapsz egy kis vizet.
Lili a sok-sok vizes homokból csudaszép kastélyt épített, igazi szívecske mintával a fő toronyban!
– Ú, de kár hogy nincs nálam a fényképezőm.
– Brrrrrümmm-brüüümm!
– Neh… még sosem sikerült ilyen…. Ááááh-áh-áh.
– Szia! Miért sírsz?
– Hüpp-hüppp….hát… csak… mert …. lerombolták a kastélyom…
– Szerintem simán újra tudjuk építeni, nézd!
– Tényleg, de jó!
– Egyébként Szofi vagyok.
– Én Lili.
Együtt öt perc alatt újraépítették a várat, még nagyobb lett mint az eredeti. Aztán mentek hintázni, a cica is követte őket:
– Gyere, Lili hintázzunk egyet!
– Oki!
Versenyt hintáztak Szofival, felmentek majdnem vízszintesbe! Aztán motoroztak egyet a kis úton.
– Johnny taxiiii!!!!
– Hi-hi-hi, ha-ha-ha…
De egyszer csak kiesett a kismotor kereke.
– Jajj nekem, így nem tudok tovább menni.
– Nyugi, van nálam fogó!
– Tényleg?
– Persze, az mindig hasznos.
És visszaszerelték a kereket.
– Kész!
Mehettek tovább. A rakétánál leparkoltak.
– Még sosem mertem felmászni, olyan magas.
– Majd én segítek, gyere!
A cica egy pillanat alatt a mászóka tetején termett. Szofi is jól haladt, de megcsúszott a lába. Szerencsére Lili segített neki, és gyorsan felhúzta a toronyba.
– Jaj, de szép, innen ellátok egészen a házunkig!
– Bizony, de most már ne nézelődj, öveket becsatolni, visszaszámlálás: három, kettő egy…
– Váó!
– Dr. Szofi, viszgálja meg a hajtómű állapotát.
– 100%-os.
– Másodpilóta, légzsilipek rendben?
– Miáú!
– Rendben, akkor irány a Macseszbolygó!
– Hihihihi! Na jó, asszem már haza kéne mennem, nagyon elment az idő. Segítesz lemenni?
– Persze, gyere csak utánam.

A kiscica ért le elsőként:
– Tessék, itt a hidegzuhany! Hehhehe!
– Miért bántod azt a kiscicát, te pernahajder!
– Az meg micsoda?
– Hát nem tudom, de biztos csúnya… 🙂
– És mi legyen ezzel a szökőkúttal? Elázik az egész játszó…
– Nem probléma…
Szofi bebújt a kút mögé és szépen elzárta a főcsapot.
– Miáú!
– Cicus, gyere le, már elmúlt a veszély!
– Majd én lehozom!
Lili simmán felmászott a fára, és az ölében lehozta a kiscicát.

– Ohh, jöttem ahogy csak tudtam, azt hittem minden csupa viz, de úgy látom nincs baj.
– Ahh, csak tudnám melyik gyerek teszi tönkre állandóan.
– Ők voltak, én láttam!
– Igen? Na ne mondd! És akkor mi a kezedben az a nagy kő?
– Ööööö… Ánnyuuuuuu!

– Na jó Szofi, én mentem haza, holnap is lejössz?
– Persze! Akkor szia!
Lili elindult, de az úton valaki követte:
– Miáú.
– Hát te cicus? Haza jössz velem? Na jól van gyere, adok neked egy kis vacsit.
És azóta Lilinek sosem kellett egyedül játszania a játszótéren.