KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en

Kacor király

Iratkozz fel a jobb alsó kis harang ikonra kattintva!

Mihez kezd egy mihaszna, falánk macska, ha kidobja a gazdája? Erről szól jól ismert népmese feldolgozásunk…

Lejátszási listák

Mesék lejátszási lista
Tomi mesék lejátszási lista
Lilimesék lejátszási lista
Népmesék lejátszási lista
Nyuszimesék lejátszási lista
Dalok lejátszási lista
Népszerű dalok lejátszási lista
Eredeti Kerekmese dalok lejátszási lista
Népdalok lejátszási lista
Tanulós dalok lejátszási lista

Vélemény, hozzászólás?

A kötelező mezők jelölése: *.


*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Kacor király dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényasszony, és annak egy macskája. Ez a macska olyan falánk volt, hogy minden tányérba beleütötte az orrát. Egy reggel még a tejeskancsóból is megitta az összes tejet.

Megelégelte a szegényasszony, fogta a seprűt, és azon nyomban elkergette a háztól a haszontalant. A macska nagy szomorúan elbujdosott, a falu végén a híd mellé ült, aminek a túloldalán egy róka lóbálta lompos vörös farkát. A macska, odaszaladt, és játszadozni kezdett a farkával.

A róka jól megijedt, még sosem látott macskát. A macska is megijedt ám, és fújtatva hátrált pár lépést, ő sem látott még rókát. Egyik sem tudta mit csináljon, de végtére a róka szólalt meg:
– Ugyan, ha meg nem sértem, megmondaná, hogy miféle teremtmény?
– Hát te nem ismersz engem? Én vagyok a Kacor király!
– Ejnye, nagyon restellem, de még nem hallottam hírét!
– Pedig bizony hallhattad volna. Minden állatot meg tudok regulázni, olyan nagy a hatalmam.

A róka megszeppent és nagy alázattal kérte a macskát, hogy legyen vendége vacsorára: ígért csirkehúst, récehúst és még lúdlábpecsenyét is. Már ebédidő volt, így a macska nem kérette magát…Elindultak a róka barlangjába.
A macska beleélte magát az uraságba, úgy viselkedett, mint a nagyurak: keveset beszélt, de sokat evett, aztán ebéd után pihenni vonult, és azt parancsolta a rókának, ügyeljen, hogy senki se háborgassa, amíg alszik.

A róka kiállt a barlang szájához őrködni. Éppen arra járt a kis nyúl.
– Jajj, te nyúl, erre felé ne járkálj, mert az én uram, a Kacor király alszik! Ha felébreszted, bajban leszel ám; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!
Megijedt a kis nyúl, lábujjhegyen lopakodott tovább, aztán egy tisztáson lekuporodva elgondolkodott: “Ki lehet az a Kacor király? Sosem hallottam még hírét.”

Kicsit később arra kóborolt egy medve is. Kérdi tőle a nyúl: hova megy?
– Sétálok egy jót, mert nagyon unatkozom.
– Óh, errefelé ne járjkálj, mert a róka azt mondja, hogy az ő ura, a Kacor király alszik, és ha kijön, bajban leszel ám, minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!
– Kacor király? Sosem hallottam még hírét! No de csak azért is arra megyek már, legalább meglátom, milyen az a Kacor király. – Azzal elindult a róka barlangja felé.
– Idehalgass, te medve, erre felé ne járkálj, mert az én uram, a Kacor király alszik, és ha kijön, bajban leszel ám, minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!
Erre a medve úgy megijedt, szólni sem mert, megfordult és visszatért a kis nyúlhoz.

A farkast és a varjút is ott találta, panaszolták, hogy ők is éppen úgy jártak.
– Ugyan ki lehet az a Kacor király? Sosem hallottuk hírét! Elkezdtek tanakodni, és kisütötték, ahhoz, hogy megláthassák, meghívják ebédre. El is küldték a varjút, hogy meghívja a vendégeket.
– Eltakarodj innen! Mondtam már… Az én uram a Kacor király még mindig alszik; ha kijön, bajban leszel ám; minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma!
– Nem is jószántamból jöttem megint, hanem a medve, a farkas és a nyúl küldött, hogy meghívjalak benneteket hozzájuk ebédre.
– No az már más! Várj itt, amíg megtudakolom.
Bement megtudakolni a dolgot a Kacor királytól. Kisvártatva tudtára adta a varjúnak, hogy a király elfogadta a meghívást, csak mondja meg hova menjenek.
– Eljövök én értetek holnap, és elvezetlek!

A hírre a medve, a farkas és a nyúl azon nyomban felállította a lacikonyháját. A kis nyulat tették meg szakácsnak, mert kurta farkával nehezebben égeti meg magát. A medve hordta a fát a konyhára. A farkas terített, és felvigyázta a pecsenye sülését.

Amikor már majdnem elkészült az ebéd, a varjú elindult a vendégekért. A föld közelébe menni nem mert, így a barlag feletti fa tetejéről szólítgatta a rókát.
– Megyünk, már majd’ készen vagyunk csak még az én felséges uram a bajszát pödri.

Végül kijött Kacor király is. Nagy méltósággal lépdelt elöl, de a varjút szemmel tartotta, mert félt tőle. A varjú fáról fára szökdécselve vezette őket, de csak fél szemmel mert ránézni az uraságra.

A medve, a farkas és a nyúl nagy izgalomban várakozott már. Ki-kinéztek az útra, hogy mikor jön már Kacor király.
– Már látom, ott jön! Jaj istenem! – a nyúl ijedtében belehátrált a tűzbe. Ahogy megpörkölte magát, fordultában belekapott a farkas képébe, jól végigkarmolta.

A farkas azt hitte, hogy ezt csak a medve tehette és ezért jól képen törölte. A medve a kis nyúlnak akarta visszaadni a pofont, de pont a Kacor királyt találta el, aki épp akkor ért oda.

Óh, mikor meglátta, hogy a fenséges Kacor királyt ütötte meg, úgy megrémült, hogy rögtön elszaladt. A Kacor király sem ácsorgott már peckesen, a nyaklevestől megrémülve ő is futóra vette a lépést!

A varjú is elröppent ijedtében. Még most is mennek, ha meg nem álltak.




Adatvédelmi Beállítás Központ

Mindenképp szükséges

Az alábbi cookie-kat az oldal működéséhez, a kényelmes kezeléshez, valamint a statisztikai adatok gyűjtésére, és a hirdetésmegjelenítés optimalizálásara használjuk.

IDE JSESSIONID NID PHPSESSID __cfduid __utma __utmb __utmc __utmt __utmz _ga _gat _gid gdpr[allowed_cookies] gdpr[consent comment_author_{HASH} comment_author_email_{HASH} comment_author_url_{HASH}