KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en KerekMese YouTube Csatorna

Holle anyó (Grimm mese)

Iratkozz fel Youtube csatornánkra!

A szorgos, kedves lányt a mostohája elzavarja otthonról, de bánatában is kíséri dolgossága, így Holle anyó csodálatos távoli világában is megtalálja helyét…

Írj kommentet Te is!

A kötelező mezők jelölése: *.


Holle anyó (Grimm mese) dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony, és annak két lánya. Az egyik lány szép volt és szorgos, a másik pedig csúnya és lusta. De az özvegy mégis jobban szerette a csúnya lustát, mert ő az édeslánya volt. Minden munkát a másik, szegény, árva lánynak kellett végeznie. Reggel a kakassal kelt, és napestig a kút mellett ült, és font, egyre csak font, amíg a vér ki nem serkent az ujjából. Egyik nap is a kút mellett ült, és font, amikor úgy megvágta az ujját a szál, hogy a vér kiserkent, és az orsó is csupa vér lett tõle.

  • Ohhh, atya ég! Ha ezt megtudja a mostohám, többé nem lesz maradásom… Megmosom a kútnál, nehogy észrevegye…

De ahogy le akarta mosni, az orsó kicsúszott a kezéből, és eltűnt a kút sötét vizében. Sírva ment haza, és elmesélte a történteket, de a mostohája nem hogy megszánta volna, inkább dühösen ráförmedt:

  • Beleejtetted, akkor szedd is ki belőle! Az orsó nélkül meg ne lássalak többé a házamban!

Szegény lány visszament a kúthoz:

  • Jajj, mi lesz velem… Mást nem tehetek, vissza kell hoznom az orsót!

Végül is az orsó után ugrott, és nyomban elvesztette eszméletét. Amikor magához tért, egy virágokkal teli, napfényes mezõn találta magát. Elindult, ment, mendegélt, míg nem egy kemencéhez ért, ami tele volt kenyérrel. Azt kiabálták:

  • Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
  • Jól van kenyérkék, máris kiszedlek titeket!

Mind kiszedte õket a lapáttal, aztán továbbment. Ment, mendegélt, míg egy almafához nem ért. A fa telis-tele volt almával, és azt kiabálta:

  • Rázz meg! Rázz meg! Már az összes almám megérett!
  • Jól van te szép almafa, lerázom rólad az almákat!

Csak úgy hullottak az almák, mint a záporeső. Amint az utolsó a füvön huppant, szépen kupacba rakta őket, és továbbment. Addig ment, míg nem egy takaros házikóhoz ért. Az ajtóban egy kedves anyóka álldogált, de olyan ijesztően hosszú foga volt, hogy a lány el is akart szaladni. A néni azonban utána kiáltott:

  • Kedves lányom, ne félj tõlem, én vagyok Holle anyó! Maradj itt a házamban, ha segítesz a házimunkában, ígérem jó sorsod lesz nálam. Csak arra kérlek, jól vesd meg az ágyamat, jól rázd föl a párnámat, hadd szálljon a sok pihe, mert akkor hó hullik a fönti világban.
  • Jól van kedves anyóka, itt maradok, és szívesen segítek mindenben. Így is tett a leány, még a dunnáját is mindig jól fölrázta, csak úgy szállt a sok pihe, akár a hópelyhek a fenti világban.

És milyen jól tette, sosem volt ilyen jó dolga életében, kapott enni bőségesen, és Holle anyó mindig megdícsérte. Így éltek, éldegéltek Holle anyóval, de aztán lassan, szép lassan már nem lett olyan édes az alvás, nem lett olyan ízes az étel, csak az anyóka szavai maradtak ugyanolyan kedvesek. Tudta a leány, hogy mi bántja a szívét, de csak nagysokára állt elő vele:

  • Drága Holle anyó, nem maradhatok nálad tovább! Hazahúz a szívem, még ha nálad olyan jó sorom is van, a szülőházam, a családom nem tagadhatom meg.
  • Tetszik nekem, hogy hazavágyol, ebből is látszik, hogy milyen derék, és hűséges teremtés vagy. Oly becsülettel szolgáltál, ezért én magam viszlek fel a fenti világba.

Kézen fogta a lányt, és egy nagy kapuhoz vezette.

  • Innen már egyedül kell menned lányom, ez a kapu egyenesen a falutokba vezet.

A kapu kitárult, és amint a lány átsétált rajta, csillogó aranyeső hullott reá, és mind ott ragadt a ruháján, csak úgy fénylett, ragyogott a leány tetőtől talpig.

  • Ez a fizetség a szorgalmadért! – kiáltotta Holle anyó, és még az elveszett orsót is utána dobta.

Amint a kapu bezárult mögötte, ott találta magát a falu határában, nem messze a házuktól. Boldogan fordult be az udvarba, ahol a kakas vidáman köszöntötte:

  • Kukurikú! Mi történt? Aranyos lányunk hazatért!

Belépett a házba, mire a mostoha és lusta lány szája is tátva maradt a csodálattól. A lány el is mesélte mi történt vele, erre a mostohának rögtön felcsillant a szeme:

  • Neked is pontosan ezt kell tenned!

El is küldte a lusta édeslányát a kúthoz, hogy neki is szerencséje legyen. A lány megszúrta az ujját a tüskebokorral, jól összevérezte vele az orsót, bedobta a kútba, és utána ugrott. Õ is a virágos mezõn ébredt, és pont azon az úton indult el, amelyiken a másik lány is járt. Gyorsan a kemencéhez ért, ahol kiabálni kezdtek a kenyerek:

  • Húzz ki hamar, mert megégek! Már régen kisültem!
  • Hogyisne! Hogy jól összepiszkoljam magam?!

Tovább ment, míg nem az almafához ért.

  • Rázz meg! Rázz meg! Már az összes almám megérett!
  • Hogyisne! Még a végén a fejemre esne egy alma!

Azzal továbbállt. Amikor odaért Holle anyó házikójához, nem ijedt meg tőle, mert már tudta, mekkora foga van, és valójában kedves.

  • Jó napot anyókám, hadd dolgozzak már magánál. Nagyon jó munkaerő vagyok ám, a dunnáját is felráznám.
  • Jól van, gyere te lány, úgyis egyedül vagyok már…

Az első nap még mindent megtett, amit Holle anyó kért tőle, takarított, mosogatott, mert csak az arany és a gazdagság járt a fejében, ami a jutalma lesz. Másnap már csak ímmel-ámmal tette a dolgát, harmadnap pedig már fel sem kelt, még a dunnát sem rázta fel, hogy szálljnak a pihék, és essen a hó odafent. Holle anyó végülis ráunt, és így szólt:

  • Hé te lány! Most már megmutattad, mennyire szorgalmas vagy, ideje, hogy visszatérj a fenti világba.

A lusta lány nem volt ám szomorú, mert tudta, hogy most jön majd az aranyeső. Holle anyó őt is a kapuhoz vezette, de amikor a lusta lány kilépett rajta, nem arany, hanem egy jó nagy fazék szurok zúdult a nyakába.

  • Tessék, itt a fizetség a szolgálatodért!

A lusta lány hazament, tetőtől talpig szurkosan lépett az udvarba, és amikor a kakas meglátta így köszöntötte:

  • Kukurikú! Mi történt? Szutykos lányunk hazatért!

A lusta lány pedig hiába, mosta, sikálta, a szurok élete végéig rajta ragadt.