A Sütiember

A Sütiember dalszöveg, mese szöveg

Élt egyszer régen egy szegényasszony, és a férje. Nagyon éhesek voltak, így az utolsó lisztjükből az asszony mézeskalácsot sütött. Meggyúrta a tésztát, jól kinyújtotta, de olyan ember formája lett, hogy nem álhatta meg:
– Feldíszítelek, úgy még finomabb leszel!
Marcipánt készített: kék lett a szeme, piros a szája, és barnák a gombok. Miután elkészült, be is tette a sütőbe. Amikor megsült, a nő kinyitotta a sütőt, de még mielőtt kivehette volna, a süti felugrott, és kiszaladt a konyhából:
– Engem aztán meg nem eszel!
– Állj meg! – de az csak még gyorsabban futott.
– Állj meg na, hadd kóstoljalak má’ meg! – ordított az ember, de hiába, mert a Sütiember csak még gyorsabban szaladt..

O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember,
O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember.

Elszaladt az udvarban egy malac mellett:
– Ácsi, fincsike bácsi! – röffentett a malac.
– Engem aztán meg nem eszel!
De a Sütiember gyorsan szaladt tovább.

O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember,
O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember.

Kiért a mezőre és elszaladt a tehén mellett:
– Várj, te cuki-muki!
– Engem aztán meg nem eszel!
De a Sütiember csak még gyorsabban futott. (lehet lassabb)

O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember,
O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember.

Kiért a legelőre, és elment egy ló mellett:
– Állj meg, te harapnivaló! – nyerített utána a ló.
– Engem aztán meg nem eszel!
A Sütiember még egy kicsit gyorsított.

O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember,
O-ó a Sütiember, a Sütiember, a Sütiember.

Végül odaért a folyóhoz, de nem tudott úszni. Arra járt a róka, és odaszólt neki:
– Szálj fel a farkamra Krémes-krapek, szívesen átviszlek ám a folyón.
A sütiember azt gondolta magában:
– A folyón át úszva nem mehetek, a farkán úgyis biztonságban leszek! – és ahogy megkapaszkodott, a róka már ugrott is. Úszott, úszott, de félúton hátraszólt:
– A farkammal már nem bírlak, ugorj a hátamra Csoki-csávó!
Így a Sütiember átugrott a hátára, nehogy vizes legyen.
A róka úszott, kapálódzott, de kétharmad úton megint hátraszólt:
– A hátam is mindjárt a vízbe merül, ugorj az orromra Nyali-pali.
A Sütiember átugrott az orrára, de amint a róka átért a túlpartra, feldobta és azon nyomban bekapta.
Így lett vége a Sütiembernek, és azóta az öregasszony már csak szív alakú mézeskalácsot süt.