KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en KerekMese YouTube Csatorna

A rejtélyes tó (Alpesi Krokodil mese)

Iratkozz fel Youtube csatornánkra!

Az Alpesi Krokodil hazatérve csak egy pihentető horgászásra vágyik kedvenc tavánál. De a halaknak csak hűlt helyét találja…

Írj kommentet Te is!

A kötelező mezők jelölése: *.


A rejtélyes tó (Alpesi Krokodil mese) dalszöveg, mese szöveg

Gyönyörű napsütéses reggel volt. A tükörtojás már sercegett a tepsiben, miközben az Alpesi Krokodil szürcsülte tejeskávéját.

“Hosszú volt az afrikai kirándulásom, te pedig aranyosan megvártál halacska!” – mondta. ”Itt az idő, hogy visszaengedjem a tóba és egy másikat fogjak” – gondolta és már szedte is sátorfáját.

A kedvenc horgászhelye éppen szabad volt. Valójában senki sem volt a parton! A halacskát finoman visszaeresztette a vízbe és integetés közben már tűzte is a kukacot a horogra.

Az úszó vidáman ficánkolt a hullámokon. Ficánkolt kilenckor, ficánkol tízkor, de még délben is. “Valami nem stimmel” – gondolta az Alpesi Krokodil – “ilyenkor már szokott kapás lenni.”

“Itt aztán nem fogsz halat.” – dörmögött egy öregecske hang, a teknős cammogott el Krokodilunk mellett, aki kitartóan, egészen alkonyatig próbálkozott – de hiába.

Nem hagyta nyugodni az eset… Egész este forgolódott, fészkelődött és végül kisütötte, hogy másnap lemerül a tó mélyére és megnézi, miért nem éhesek ezek a halak…

Már 6 órakor felpattant a szeme, és perceken belül merülésre készen állt – az ilyenkor még igen fagyos – tó partján. Nem volt finom a víz, de lépésről lépésre haladt befelé, míg ellepték a hullámok.

Először a part közelében nézett körül, végigjárta a nádas tövét, de nem lelte a keszegeket, elúszott a hínáros széléhez, de egyetlen snecivel sem találkozott, lemerült az iszapos fenékre, de a pontyokat sem látta sehol.

Még beljebb és mélyebbre merészkedett, hogy megnézze a harcsákat is, amikor egy szikla mögött hatalmas lila csápokat pillantott meg, amik ijesztően csapdostak jobbra-balra.

Megkerülte a víz alatti sziklát és hohó… Egy óriási lila polippal találta szemben magát! Hogy ijedtségét titkolja jól ráförmedt: “Te vagy az, aki felfalja a halakat a tóban?” – nézett szigorúan a kapálódzó szörnyetegre.
Az óriás kikerekítette szemeit, kinyitotta száját és… “Muáhhh!”

De nem támadt krokodilunkra, hanem szívszaggató bőgésben tört ki. Aztán egy kis szipogás után megszólalt: “Engem mindenki csak bánt” – kezdte. “Nem akartam elijeszteni a halakat, de túl nagy vagyok, féltek tőlem, hiába mondtam, hogy a csipszet szeretem, még a harcsa is elúszott.”
“De hogy kerültél ide, még sosem láttam polipot ebben a tóban!?” – kérdezte a Krokodil.

Amikor még kis polip voltam, az állatkereskedésben megvettek és lett egy igazi gazdim, Rezső. Olyan kedves volt. Elnevezett Picúrnak és folyton finom chipszet adott enni: reggelire sonkásat, ebédre sajtosat, vacsorára paprikásat.

Minden jól ment egészen amíg kicsit megnőttem… Na jó, már nem tudtam megfordulni az akváriumban, és akkor… Rezső olyat tett…

Azt hittem már elég nagy vagyok, hogy a WC-be pisiljek. De Rezső egyszer csak meghúzta azt a kötelet és eltűntem a csatornában. Így kerültem ebbe a tóba.

Itt kényelmesen elférek, de nincs chips, úgyhogy csak hínárt és nádat tudok eszegetni, de ettől úgy ég a gyomrom, hogy folyton ennem kell! (képen zsupsz egy hínár csomót megeszik)

Jajj, te szegényke, most már megértelek… Viszont én imádok horgászni, és ahhoz halak kellenek, úgyhogy majd kisütök valamit. Te csak várj és próbáld visszafogni az éhséged, különben a növenyek is eltűnnek a halak után és csak sziklák maradnak a tóban…

Az Alpesi Krokodil haza sietett. A könyvespolcról leemelt egy könyvet, lesöpörte a porcicákat: “Nyavaják nagy könyve” állt a borítón. Felcsapta és a GY betűnél máris megtalálta a gyomorégést és a természetes orvosságát:
“készíts zöldséglevest, amikor már forr… adj hozzá két csipetnyi őrölt FPH-t és 5 perc múlva fél kiló IFG-t. Ha kész, melegen tálalható.”

Azon nyomban felmászott a padlásra: “Hahó, pókocska! Emlékszel, hogy nem szedtem le a hálódat a takarításkor? Most a segítségedre lenne szükségem…” Egy perc múlva már a tetőhöz ágaskodva nyisszantott kettőt ollójával a Fahéj Pók Hajából.

Aztán kisétált a közeli erdőbe . “De jó, hogy nem főztem mostanság gomba pörit.” – gondolta és szedett párat a kosarába. No de nem mindegyiket, csak az Incsi-Fincsi Gombákat válogatta.

A zöldségleves hamar rotyogni kezdett. Ügyesen megőrölte a Pók Hajat és pontosan két csipettel szórt a fazékba. Mire megpucolta a gombát, már le is telt az 5 perc, és bedobálhatta a fortyogó leveskébe.

Egy óra sem telt bele, a jól lezárt kuktával ismét a tó mélyére merült, hogy gyógyírt nyújtson Picúrnak, a szelíd óriás polipnak.

Picúr alig nyelte le az első falatot, máris jobban érezte magát. “Köszönöm Krokodil hogy segítettél! De sajnos a halak ettől még nem jönnek vissza…”.
No ebben igazad van, de van egy jó ötletem! Tudtad hogy a tengerekben sok-sok polip él? Pont olyanok mint te. Mit szólnál, ha elvinnélek oda?”
“Hűű, az jó lenne… De nem tudsz, én nem birom ki a hosszú utat víz nélkül… 🙁 ”
“Ne aggódj… már erre is gondoltam, csak várj meg itt!”

Az Alpesi Krokodil telefont ragadott és hívta is a kedvenc GibbonTrans szállítóit. A legnagyobb tartálykocsit kérte, egyenesen a tó partjához.

A daru recsegett, ropogott ugyan, de végül be tudta emelni Picúrt a tartályba. Aztán az Alpesi Krokodil bepattant a sofőr mellé és elindultak.

Az Alpokból leereszkedtek, majd Szlovénián vágtak át, hogy végül a horvát tengerpartig zötykölődjenek…

A fél napos út után a kikötőben azonnal a móló szélére parkolt a Gibbon sofőr. A daruzást egy izgalmasabb technikára cserélték: a tartályt megdöntve csúzdázhatott óriás polipunk a vízbe. Picúr örömében ismét pityeregni kezdett: “Köszönöm Kroki, te egy igazi barát vagy, sokkal jobb, mint a gazdám volt. Remélem néha meglátogatsz…”
“Ne aggódj, ígérem, hogy minden nyáron eljövök és együtt búvárkodhatunk” – mondta a krokodil és a tartálykocsi vezetőfülkéjéből hosszan integetett Picúrnak…

Mozgalmas volt a nap, de nem annyira, hogy az Alpesi Krokodil másnap virradatkor ne üljön kint a parton, a zsinórját a tóba lógatva. Már nem volt oly sikertelen a horgászat, a halak az óriás költöztetés hírére visszaúsztak a tóba, és szorgosan eszegették a csalit Krokodilunk legnagyobb örömére…