KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en

A három kismalac

Iratkozz fel a jobb alsó kis harang ikonra kattintva!

A három kismalac elindul saját házat építeni, de az erdő mélyén meghallja éneküket egy gonosz farkas…

Lejátszási listák

Mesék lejátszási lista
Tomi mesék lejátszási lista
Lilimesék lejátszási lista
Népmesék lejátszási lista
Nyuszimesék lejátszási lista
Dalok lejátszási lista
Népszerű dalok lejátszási lista
Eredeti Kerekmese dalok lejátszási lista
Népdalok lejátszási lista
Tanulós dalok lejátszási lista

Vélemény, hozzászólás?

A kötelező mezők jelölése: *.


*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A három kismalac dalszöveg, mese szöveg

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kismalac.Röfi, Töfi és Döfi. Egy nap az anyukájuk így szólt hozzájuk:
– Malackáim immár felnőttetek, itt az idő, hogy saját házat építsetek.
El is indultak mindhárman, vígan dalolva járták a mezőt. De ahogy az erdő szélén sétálgattak a sötét rengetegben meghallotta éneküket egy gonosz ordas farkas:
– Jajj de finom falatok, ezekből jól belakok! Szundítok még egyet, de holnap malacot ebédelek. Hehehe…

Röfi, a legidősebb malac egyszer csak így szólt:
– Testvéreim, én itt már megállok, nádat szedek és házat formálok!
– Jól van Röfi bátyánk, jó munkát kívánunk, aztán ha van időd, vendégségbe várunk.
A többiek még el sem tűntek a láthatáron, Röfi már zsipp-zsuipp nádat szedett, és össze is tákolta a házát… aztán lefeküdt lustálkodni.

Ment tovább a két kis malacka, amikor Töfi megszólalt:
– Testvérem, én is már megállok, fát vágok és házat eszkábálok!
– Jól van Töfi bátyám, jó munkát neked is, aztán látogass meg, ha időd engedi.
A faház építés már nehezebb munka volt, Töfi kidöntötte a fát, fűrészelte, rakta a deszkát, el is fáradt rendesen, mire a faház kész lett.

Közben Döfi is ment, mendegélt, majd egy szép tisztáson megállt:
– Tovább már én sem megyek, téglát égetek, ha nehéz is lesz, erős házat építek!
A téglaház volt ám az igazi munka, a kis malac a téglát égette, cipelte, malterral szép kötésbe tette. Már alig-alig bírta szusszal, de csak rakta és még mindig rakta, amíg egy takaros ház nem kerekedett belőle. A nagy munka végeztével ő is lepihent…

A három kismalac még javában szundított, mikor az erdőben az ordas gyomra ismét hangosan korogni kezdett. Nem várt soká a farkas, az első kismalac, Röfi nádházához ment, és bekiáltott:
– Kismalac, engedj be, vagy én megyek be érted, lerombolom a házad és azonnal véged!
– Ordas farkas, fekete! Engem aztán nem kapsz be!
– Akkor is ebéd lesz belőled! – Azzal a farkas jó nagy levegőt vett, és egy szuszra elfújta a nád házikót, mintha fel sem építették volna…
De a malac fürgén kiugrott, és elszaladt a testvéréhez, hogy bekéredzkedjen.

A farkas éhen maradt, és kelletlenül tovább állt a második, fából készült házikóhoz, hogy ott is bekiabáljon:
– Hé, te malac, engedj be, vagy én megyek be érted, lerombolom a házad és azonnal véged!
– Ordas farkas, fekete! Engem aztán nem kapsz be!
– Akkor is ebéd lesz belőled! – Azzal a farkas jó nagy levegőt vett, és fújt, aztán még egy nagy levegőt, és második szuszra elfújta a fa házikót is. Csak pár deszka maradt a helyén…
De Röfi és Töfi még időben kiugrottak hátul, szaladtak Döfihez.

A farkas már azt se tudta, mit tegyen dühében, olyan éhes volt, hogy a fatörzset is majd megrágta, de azért csak elmenetelt az utolsó, téglaházhoz, hogy bekiabáljon:
– Maaaalaaaaac, engedj be, vagy én megyek be érted, lerombolom a házad és azonnal véged!
– Ordas farkas, fekete! Engem aztán nem kapsz be!
– Akkor is ebéd lesz belőled! – A farkas most is jó nagy levegőt vett, és fújt, aztán még egy nagy levegőt vett, és megint fújt, de hiába fújta és fújta, a téglaház meg sem mozdult.

– Rajtam aztán ki nem fogtok, okosabb vagyok a rókánál, ki is találtam, hogy lesztek falatok a vacsorámnál! Azzal a létrát a háznak támasztva felmászott a tetőre, és azon nyomban beugrott a kéménybe.
De hiába volt ám a nagy furfangja, mert a legkisebb malac tűzhelyén egy hatalmas üstben forrt a víz. Az ordas a kéményből egyenesen a forró vízbe csobbant, és óóóó még a fájdalmasnál is fájdalmasabban égette meg hátsóját.
– Ordas farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!
A farkas hanyatt-homlok menekült ki a kéményből, el a háztól, vissza a sötét erdő mélyére, és soha többé nem fájt a foga malachúsra

Azóta, Röfi és Töfi is megépítették a saját kis téglaházikójukat és boldogan éltek míg meg nem haltak.