A brémai muzsikusok mese

A brémai muzsikusok mese dalszöveg, mese szöveg

Volt egyszer egy öreg Molnár és annak egy még öregebb szamara. A szamár egész életében a lisztes zsákokat hordta a malomból, de hiába hordott fiatalon hármat, mostanra már az eggyel is csak vánszorgott.
– Éj, minek etetlek, te semmirekellő, gyorsabban haladunk, ha én veszem a hátamra a zsákot! – szidta a gazdája, és elhatározta, hogy odaadja a hentesnek szaláminak.
– Áuuuu
A szamár megérezte a vesztét, és elszökött. Rátért a Bréma felé vezető útra, és az úton talált egy elhagyott gitárt.
– Á, majd Brémában beállok muzsikusnak, arra még jó vagyok.

Ahogy ment, az út szélén meglátott egy fetrengő vadászkutyát.
– Hát neked meg mi bajod komám?
– Ne is törődj velem, öreg vagyok. Már nem tudok vadászni, a gazdám épp agyon akart ütni, amikor elszaladtam. Most aztán fél órát liheghetek, hogy kipihenjem magam.
– Én is öreg vagyok ám, de éppen Brémába tartok, ott zenész leszek. Beállsz a zenekaromba?
-Hát persze.
Most már ketten mentek tovább…

– Szipp-szipp. Ha a szimatom még nem csal, ez egy macska lesz!
És valóban egy szakadt, görbe hátú macska nyávogott az út szélén.
– Miáú
– Miért itatod az egereket Bajszos bátyám?
– Én itatom az egereket? Inkább zabálnám őket, de már olyan vén vagyok, hogy a fogaim kicsorbultak, el se tudom kapni őket. A gazdasszonyom is vízbe akart fojtani, de még időben sikerült lelépnem. Csak azt tudnám most mihez kezdek.
– Gyere velünk Brémába muzsikusnak!
– Muzsikusnak?
– Persze! Te úgyis értesz az éjszakai zenéhez, pont ilyen kell a zenekarba.
– Hát jól van, veletek megyek.
Már hárman mentek tovább.

Egy major mellett vitt az útjuk, ahol a kerítésen egy kakas rikoltozott.
– Téged meg mi lelt barátom, hogy így rikoltozol itt?
– Jahaaj. addig kiáltok amíg lehet. Hiába keltettem minden reggel az udvart, ma este megfőznek vacsorára…
– Hát éppen velünk is jöhetnél a fazék helyett. Brémába megyünk muzsikálni.
– Pont egy jó hangú énekes kéne még nekünk.
– Kukurikú, jól van megyek, úgyis egész nap csak énekelek!
Most már négyen mentek, mendegéltek, de Bréma olyan messze volt, hogy éjszakára meg kellett pihenniük az erdőben. A szamár és a kutya a fa alá feküdt, a macska felmászott egy vastag ágra, a kakas pedig a fa tetejére fészkelődött. De nem tudott elaludni, mert egy fény pislogott a közelben:
– Kukurikúúú, mit látok ott zenészek?!
Elindultak mindannyian.

A szamár benézett az ablakon, és látta hogy épp betyárok vacsoraznak. .
– Mi van bent Örgem? (kutya)
– Terített asztal, csak úgy roskadozik a földi jótól.
– Menjünk be! (kutya)
– Van egy kis bibi. Vannak bent betyárok is.
– Neeee! (kutya)
– De.
– De a roskadozó asztal. (kutya)
– A pattogó tűz. (kakas)
– A forró kemence. (macska)
Azt tervelték ki, hogy mind felmásznak a szamár hátára, és magukra húznak egy zsákpotyvát. Ahogy beugrottak az ajtón, rákezdtek a zenére:
a szamár iázott, a kutya ugatott, a macska nyávogott, a kakas kukorékolt.
A betyárok azt sem tudták,hova legyenek, hanyatt-homlok menekültek, meg sem álltak az erdő széléig.

A négy zenész leült az asztalhoz, és úgy bekajáltak, mintha még sosem ettek volna. Amikor végeztek, lefeküdtek: a szamár kiment az udvarra, a kutya a lábtörlőre heveredett. a macska a kemencére kuckózott, a kakas pedig felugrott a gerendára. Ebben a nagy kényelemben gyorsan elaludtak.

A Betyárok éjfélkor merészkedtek vissza a ház közelébe:
– Betyárok vagyunk, miért hagytad, hogy így kiűzzenek minket a tanyáról?
– De főnök, te futottál el, én csak követtelek.
– Ahh. Na menj be és nézd meg, ki volt az!
A betyár odaosont, ajtónál hallgatózott, de csend volt, így bemerészkedett a konyhába, és gondolta begyújtja a tüzet. Odadugta a gyújtóst…

A betyár rohant, meg sem állt az erdőig.
– Na mi volt bent?
– A házba szörnyek költöztek! Futás!
– Áááá

Azóta a betyárok még a tanya közelébe se mernek menni, és a Brémai muzsikusok esténként végül csak az erdő mélyén muzsikálnak.