Tomi és az almafa – Tomi mesék

Tomi és az almafa – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg

Tomi imádta az almát, mert olyan édes, savanyú, és ropogós is, és a nagy almafáról maga szedhette le ősszel.
– De kár, hogy télen nincs alma… – sóhajtott Tomi.
Petinek támadt egy ötlete:
– Főzzünk almakompótot, akkor télen is lesz jó sok almánk!
– Oké – mondta Tomi.
Peti elment a boltba cukorért, Tomi pedig kisétált a kertbe, hogy jól teleszedje a kosarát almával.

Észrevette, hogy az alsó ágakon már egy darab sincs: persze, mert eddig minden nap onnan csemegézett… Hiába nyújtózkodott, ugrált, nem ért el egyet sem.
De meglátott egy szép piros almát a fűben. Fel akarta venni, amikor valami megszúrta a kezét!
– Aúúúch! – kiáltott fel Tomi.
– Bocsi, megszúrtalak?
– Kicsit, de nem fáj… Hé te süni, honnan van neked ilyen szép almád?
– Majdnem 2 teljes napot vártam rá, mire végre leesett. De ugye nem veszed el tőlem?
– Nem, dehogy! Majd én is szerzek… valahogy… 🙁
– Mássz fel a fára!
– Tényleg, abban úgyis jó vagyok!

Tomi próbált felmászni a fatörzsön, de túl vastag volt, próbálta elérni az ágat, de túl magasan volt. Végül pont fel akarta adni, amikor egy pókocska ereszkedett az arca elé a fáról:
– Szia Tomi! Hát te meg mit csinálsz itt?
– Próbálok felmászni a fára egy kis almáért, de nem nagyon sikerül.
– Szerintem próbáld meg létrával! A padláson pont láttam egyet.
– Hú ez tök jó ötlet, köszi!
Tomi felment a poros padlásra, és lecipelte a létrát. Így már könnyen feljutott az ágra.
Mászott az almák felé a vastag, a közepes, végül a vékony ágon, de egyszer csak – Reccs! – letört a faág! Még szerencse, hogy nem zuhant le.

Az egyik ágon talált egy fészket:
– Szia kismadár! Segítesz nekem almát szedni?
– Segítenék, de én nem tudom ám leszedni azokat a nagy almákat. Csak a kukacokat húzom ki belőlük, nézd!
És kihúzott egy megtermett zöld kukacot a legközelebbi almából.
– Kérsz?
– Most nem, köszi…
De épp, hogy kimondta, egy jókora alma huppant a fején.
– Héj!
– Ez üzemi terület, nem játszótér! – mondta a Mókus, aki éppen almákat hordott az odúba.
– Szia mókus! De szép almád van! Én is szeretnék ilyen szép almákat a kompóthoz. Segítesz?
– Jajj nem érek én rá segíteni, fel kell töltenem az éléskamrámat télire, és még nincs egy szem dióm sem…
– Ohh… Ebben segíthetek! Nekünk van egy csomó a kamrában. Hozok neked egy tányérral, cserébe pedig segítesz nekem almát szedni, jó?
– Oké – mondta a mókus
Tomi már mászott is lefelé: fent kézzel kapaszkodott, lent lábbal támasztott, aztán csüngött az alsó ágon, és zsupsz leugrott. Legalább 1 méter magasról!

Egy egész tál diót hozott a kamrából:
– Tessék mókus!
– Köszi Tomi! Ó, te meghorzsoltad a kezed a mászásnál! Itt egy sebtapasz. – és leragasztották a bibit.
Tomi a fa alá állt a kosarával és felkiáltott:
– Jöhet!
Egymás után hullottak az almák, Tomi ügyesen elkapta őket, így gyorsan tele lett a kosár.
– Köszi mókus, ez gyors volt!
Tomi adott még a süninek is egy almát ajándékba, aztán besétált a házikóba.

Peti pont megjött a boltból a zsák cukorral:
– Sikerült elég almát szedned?
– Persze, simán ment!
Nekiálltak, és annyi almakompótot főztek, amennyi egész télre elég volt…