Tomi és a szamuráj – Tomi mesék

Tomi és a szamuráj – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg

Tomi a nappaliban tévét nézett, épp egy reklám ment:
Sushi, harcművészetek, és gyönyörű kolostorok… Jöjjön ön is Japánba!
Annyira megtetszett neki, hogy gondolta elbringázik Japánba. Megnézte a térképet, de rá kellett jönnie, hogy milyen messze is van Japán. Szomorkodva sétált ki a kertbe.

Az udvaron találkozott Petivel:
– Szia Tomi! Miért lógatod az orrod?
– Hát, mert sosem jutok el Japánba, túl messze van…
– De hiszen pont most van Japán kiállítás a városban, menjünk el!.
– Oké!- mondta Tomi és elindultak.

Elkerekeztek a csarnokhoz, lelakatolták a bringákat, és bementek. Tényleg szuper cuccok voltak a kiállításon: pl. volt hologram, kutya robot, sőt még távirányítós drónok is.
Jól elfáradtak. Szerencsére az egyik sarokban találtak két vicces kinézetű széket. Leültek megpihenni.

Az ülés hirtelen megmozdult, az övek becsatolódtak, és egy hang visszafelé kezdett számolni:
– 3,2,1, az utazás megkezdődik!

Egy nagyon furcsa helyen találták magukat.
– Hol vagyunk?
– Nem tudom, kérdezzük meg annál a háznál.
Elindultak…

Mentek, mígnem egy függőhídhoz értek:
– Én itt át nem megyek, tériszonyom van!
– Dehogy nem, majd én megyek elöl, csak lépj mindig a nyomomba! – mondta Tomi és már indult is a szakadék felett.
A híd imbolygott, de ők csak mentek. Aztán hiányzott 1-2 palló is, de végül átértek a túloldalra.

A híd végén állt a házikó, előtte két fura szerzet harcolt:
– Jó napot! – köszönt hangosan Tomi.

– Ő, most nem érünk rá… – nyögte a szamuráj.
– Harcolunk, nem látod? -vágta rá a nindzsa.
– De minek?
– Ő, á, é… mert ősi ellenségek vagyunk.
– És ez a mission!

– Nincs valami innivalótok, nagyon szomjasak vagyunk!
– Hát, végül is tarthatunk egy kis szünetet.
– Igyunk egy teát!

– Elnézést, megmondanád, mégis hol vagyunk?
– Hát Japánban!
– Tyűha, ez tök jó! De vajon hogy jutunk innen haza?
– Azt én nem tudom, csak a környéket ismerem, de a szerzetesek majd segítenek hazajutni. Reggel elviszlek titeket a kolostorba. (fel mutat a hagyre)

Hárman szürcsölték a teát:
– Mit csinálsz ezen a kihalt vidéken, ha épp nem verekszel?
– Bonsai-okat nevelek: laposat, magasat és virágosat…
– Óhhh…
– És imádok origamizni is, nézd! – És egy szempillantás alatt hajtogatott egy csudaszép virágot, egy madarat és még egy hajót is.

Reggel elindultak a kolostorba. Vittek magukkal sushit útravalónak.
Ahogy mentek a hegyi ösvényen, hirtelen óriás robaj támadt. Földrengés volt!
Úúúú (Tomi)
Jaaajjjj (Peti)
Hádzsime! (szamuráj)
Aztán sziklák potyogtak felülről. Ugráltak jobbra-balra, fel és le, de végül megúszták egyetlen karcolással, ami Tomi lábán éktelenkedett. A szamuráj gyorsan leragasztotta a bibit, és továbbmentek.

Egy tisztásra értek. Leültek tízóraizni, ettek egy kis sushit. De egyszer csak az egyik szikla megmozdult, és láng csóvák csaptak ki belőle.
– Ó, egy igazi sárkány – mondta Tomi, és odaszaladt a sárkányhoz – a kedvenc állatom!
– De jó, hogy nem félsz tőlem! Az emberek mindig elszaladnak, amint meglátnak engem, pedig csak azért okádok tüzet, mert úgy ég a gyomrom.
– Tessék, itt egy kis uborkás sushi, ettől biztos jobban leszel – mondta Tomi, és elbúcsúzott a sárkánytól.

Egy óriás lépcsőhöz értek.
Ej ha! Ez még a kungfu pandának is sok lenne!
Nyugi, ez Japán, nem Kína – mondta a szamuráj, és a mozgólépcsőhöz vezette.

Gyorsan fel is értek. A szamuráj a kapunál gyakorolt, míg ők bementek a kolostorba. Találtak egy szerzetest, aki épp meditált.
– Hé, de az ember nem is tud lebegni!

Hirtelen óriás fényesség lett, és megszólalt egy hang:
Szimuláció vége.

Te is furcsát álmodtál Peti?
Igen, Japánban voltunk!
De szuper, de most már itt vagyunk, gyorsan tekerjünk haza!

Hazaértek, és elköszöntek egymástól.
Tomi zsebéből lefekvésnél kiesett valami. A madár origami volt az!
– Nincs is olyan messze Japán! – mondta Tomi és boldogan feküdt le az ágyikóba.