Tomi és a térkép – Tomi mesék

Tomi és a térkép – Tomi mesék dalszöveg, mese szöveg

Tomi minden nap az iskolából hazafelé menet megállt a bolt előtt, és nézte a kirakatot.
– Oh annyira szeretnék egy olyan szupi kék rollert, de nincs rá elég pénzem.
– Héj Tomi! A hétvégén kirakodó vásár lesz. Nincs valami felesleges cuccod?
– De van, miért?
– Ha eladnád simán lenne pénzed erre a szupi rollerre…
– Tényleg! A padlásunk úgyis tele van lomokkal. Rohanok, szia!
Tomi hazaszaladt és azonnal felmászott a padlásra.
Nagyon sötét volt, félretolt egy cserepet, és átkutatta a dobozokat. Az egyikben talált egy lyukas csízmat,
– Ez már kiment a divatból. De legalább jól szellőzik!
A másikban dunsztos üveget: benne valami fekete trutyival:
– Fú, ez aztán guszti! Lehet hogy egy új életformát találtunk Foltos?
– Vau!
Aztán volt még ott régi metszőolló, egérrágta zsák, és egy pár büdös zokni is.
Végül csak egy kis bőrönd maradt, amit alig tudott kinyitni. Egyetlen papírdarab volt benne:
– Kin-cses tér-kép
– Vau!
– Hé ez itt a mi házunk!- kiáltotta Tomi.
– Grr. Mmmm.
– Az ott a templom az utca végén és itt a piros X.
– Elmentem kincset keresni, szia Foltos!
Tomi elindult, a telefonon beállította a GPS-t:
– 100m múlva forduljon balra.
– Haladjon tovább egyenesen.
– 200 méter múlva haladjon tovább egyenesen.
Elsétált a temetőhöz, át kellett volna rajta mennie, de lemerült a telefonja. Szerencsére pont ott volt egy fura fazon:
– Jó napot, tudna segíteni, hogy jutok át a temetőn, lemerült a GPS-em?
– Oh, hát a kriptánál jobbra, a sírásó raktárnál balra, aztán ki a kiskapun.
– Juj, akkor inkább megkerülöm, köszönöm!
– Whaooo!
Megkerülte a temetőt, és odaért a tóhoz, de a térkép szerint még be kellett jutnia a szigetre.
– Hrrr.
– Jó napot! Kölcsönkérhetem a csónakját?
– Hmm. Miért?
– Egy titkos kincset keresek, és erre visz a térkép.
– Ja, akkor tessék! Á, inkább beviszlek, nehogy bajod essék.
– Oké.
Eveztek, és gyorsan átértek a szigetre.
– Megvárom itt fiatal úr. Hrrr.
A térkép szerint a kincsnek a fák között, egy kő alatt kellett lennie.
– Megvan! – kiáltott Tomi örömében, és már nyitotta is a ládát.
Talált benne három színes üveggolyót, 14 rozsdás érmét, és egy levelet:

Szervusz Kincskereső,
Ez itt Feri és Győzi közös kincse, amit egész nyáron gyűjtöttek. Ha nem jöttünk érte, akkor a tiéd lehet!
1916 augusztus 27.

Ó, ez nem is igazi kincs, egy fabatkát sem ér. Na mindegy, azért a golyók szépek.
Épp elindult a partra, amikor valami motoszkálást hallott a bokorból:
– Vááááá!
– ÁÁÁÁÁ! – kiáltott Tomi, és szaladt, ahogy csak tudott.
– A horgász kint pihengetett a csónakban.
– Hrrr. Mi az? Ki az?
– Egy Mélylápi nádszörny! Futás!!!
Tomi beugrott a csónakba, és eveztek ezerrel, de a szörny a vízbe gázolt és követte őket.
– Ááá! Itt úszik utánunk!
– Na ezt kapd el! – kiáltott Tomi, és már repült is a vasmacska. Pont fejen találta a szörnyet, aki elmerült a vízben.
Szerencsésen kiérték a partra.
– Szent tavirózsa, ezt megúsztuk.
– Bezony, de mi van a lábaddal fiatalúr?
– Hát?!
A horgász szépen leragasztotta a bibit.
– Hrrr.
– Akkor viszlát!
Tomi hazafelé sétált, amikor egyszer csak megbotlott, és az üveggolyók szanaszét gurultak a földön:
– Jajj ne már!
– Nyugi kisfiú, megvan mind!
– Óóóó.
– Tudod te milyen értékesek ezek a golyók?
– Nem.
– Gyerekkoromban bármit megadtam volna egy ilyen lila csavart mintásért.
– És most?
– Hát mit szólnál egy szuperventillátoros tollhoz?
– Ááá, az béna.
– Egy pukipárnához?
– Olyanom már van. Kettő. Inkább azt a kék rollert kérném a kirakatból.
– Óh, hmmm. Na jó, egye fene.
A játékboltos odaadta a rollert, Tomi pedig a golyókat.
– Csak vigyázz, mert nagyon gyorsan gurul ám!
– Oké, akkor köszönöm, viszlát!
Azóta Tomi minden nap a kék rollerével megy a játszóra.