A Békakirály (Grimm mese)

A Békakirály (Grimm mese) dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg király, s annak volt egy olyan szép leánya, hogy még a Nap is elcsodálkozott, ha rásütött.
Egyszer, egy szép napon a királylány a palota kertjében játszott a kedvenc aranygolyócskájával… Forgatta, fel-fel dobta, hogy utána ügyesen elkaphassa. De jaj, egy óvatlan pillanatban a golyócska belepottyant a kerti kútba, és elmerült a víz mélyére.
– Ahhhahhhaaa..
A királylány keservesen zokogni kezdett… Egyszer csak megszólalt egy hang a kút széléről:
– Miért sírsz, de gyögyörűséges királylány?
– Te szóltál hozzám?
– Én, bizony! Csak azt kérdeztem, hogy miért sírsz olyan keservesen.
– Hát, azért, mert beleesett az aranygolyócskám a kútba.
– Ó, hát ha csak csak ez a baj, visszahozom én azt neked. De cserébe kérek egy kis apróságot!
– Bármit, amit csak akarsz…. gyöngyöket, gyémántokat, még a koronámat is odaadom, csak hozd vissza a golyócskámat!
– Áh, ugyan, nem kell nekem ilyen úri csecsebecse…Én csak azt szeretném, hogy játszópajtásod lehessek, . hadd üljek az asztalodhoz, hadd egyek a tányérodból, hadd igyak a poharadból, és hadd aludjak az ágyadban! Ha ezt megteszed nekem, azon nyomban felhozom a kútból az aranygolyócskádat.
– Bármit, bármit megteszek neked, csak hozd fel a kedvenc golyócskámat!

A béka hatalmas csobbanással merült el a kút vizében, és egy szempillantás alatt felhozta a golyócskát.
Jaj, de milyen boldog lett hirtelen a királylány, bánata úgy elszállt, mintha sosem lett volna…
Oda is hajolt a kis békához, hogy megsimogassa, de nem tudta ám, hogy a békáknak ilyen hideg és nyálkás a bőre… amint hozzáért, összerezzent, és ijedtében elszaladt.
– Várj királylány! Én nem tudok olyan gyorsan futni!
De a királylány ügyet sem vetett rá, meg sem állt a várig…

Másnap a palotában éppen ebédhez terítettek, amikor hangos kopogás hallatszott.
– Lányom, nyisd ki azt az ajtót!
A királylány ajtót nyitott, de gyorsan lefagyott az arcáról a mosoly.
– Ki az lányom?
– Á senki, apám, csak valami ügynök…
De hiába csukta be az ajtót a kis béka orra előtt, az bekiáltott:
– Hé királylány, én vagyok az! Engedj be, és játssz velem! Tegnap megígérted, ha felhozom a golyócskádat, játszol velem!
– Lányom, ha megígérted, azt meg kell tartanod, engedd be azt a legényt!

A királylánynak mit volt mit tenni, kinyitotta az ajtót, és a kis béka beugrált a terembe…
– Ohh, mi a csuda…
– Vegyél fel magad mellé, az asztalra.
– Hisz tegnap megígérted.
– Hát…
– Ajd falatot a tányérodból…
– Ummm?
– Hiszen tegnap megígérted ezt is…
– Hmmm?
– Hát ha megígérted…
A királylány szépen megetette, és megitatta a nyálkás jószágot, és amikor az már jóllakott, ismét megszólalt:
– Köszönöm a finom ebédet, nagyon jól esett. Viszont nagyon, de nagyon elfáradtam… Kérlek fektess az ágyadba!
– Az ágyamba?
– Emlékszel, tegnap ezt is megígérted…
– Hát, ha megígérted lányom, ezt is be kell tartanod!
Igaza volt a királynak, így hát a királylány tenyerébe vette a békát, felvitte a hálóterembe, és letette az ágya mellé.
– De most aztán csönd legyen!
– Én is olyan kényelmesen akarok aludni, ahogyan ti alusztok, jó puha ágyban, nem itt a sarokban!
– Tessék, te hideg, nyálkás kéjenc! De most aztán már aludj!
– Alszok, alszok, csak előbb még adj egy jóéjt puszit!
No, erre már a királylánynak össze kellett szednie minden erejét, de végül rászánta magát:
– Jajj, mmmm, cupp!
De ami utána következett, azt legszebb álmában sem gondolta volna! A hideg, nyálkás béka egyetlen szempillantásra daliás herceggé változott, .
– Ej királylány, már azt hittem nem szabadítasz meg ettől a gonosz átoktól… de végül nem kellett csalódnom benned!
Nem csak gyönyörű vagy, de becsületes is. Nem is találhatnék nálad csodásabb leányt kerek e világon!
Hozzám jössz feleségül?
– Hozzád megyek én te Békakirályfi!….
Hét országra szóló lakodalmat tartottak, és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak…