KerekMese YouTube Csatorna KerekMese YouTube Csatorna KerekMese a Twitter-en KerekMese YouTube Csatorna

Az égig érő bab

Iratkozz fel Youtube csatornánkra!

Élt egyszer egy szegényasszony, és a fia Palkó. Egy nap elfogyott az ennivalójuk. Nem volt mit tenni, Palkó elvitte az egyetlen tehénkéjüket a vásárba, hogy elcserélje valami jóra.

Írj kommentet Te is!

A kötelező mezők jelölése: *.


Az égig érő bab dalszöveg, mese szöveg

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegényasszony,és a fia Palkó. Az egyetlen jószáguk, egy sovány tehénke volt, Henike.

Egy nap elfogyott az ennivalójuk, és az asszony azt mondta a fiának:
– Palkókám, vidd el Henikét a vásárba, és cseréld el valami jóra, hogy éhen ne haljunk.
Reggel el is indult Palkó Henikével, a vásárban gyorsan lett vevője, elcserélte a tehenet egy szép szem babra.

Hazavitte a babot, és büszkén mutatta az anyjának, aki azonnal sírva fakadt:
– Jajj te fiú hát hogy adhattad oda az én Henikémet egy szem fonnyadt babért?
– Ne féljen édesanyám, az öregember azt mondta, hogy ez egy különleges bab, ha még ma este elültetem, holnap meglátom mi lesz belőle.
El is ültette a babot a kiskertbe, és az ablakon nézte, hogy mi lesz vele, de végül aztán elaludt.

Reggel felébredt, és látta az ablakon, hogy a bab bizony nem csak kikelt, de akkorára nőtt, hogy még a tetejét sem látta.
– Édesanyám, megyek, megnézem kikelt-e már a babszem.
Ahogy kilépett, már mászott is felfelé a méteres babszáron. Mászott reggel, mászott délelőtt, de még délben is, mire felért a felhők közé. Talált egy ajtót. Kinyitotta, és alig hitt a szemének.
Óriás fák, óriás növények vették körbe, és a távolban egy szép kastélyt állt egy hatalmas sziklaszirten.

Elindult. Az erdőben óriás gombákon ugrált, hogy kikerülje a bogarakat, a patakot háznyi köveken vágta át, hogy ne vigye el az ár, a szakadéknál pedig száz méteres kötélen lendült át, de végre elérte a kastélyt.

Benyitott a palotába, ahol egy szép lány fogadta az ajtóban:
– Jajj, mit keresel itt te fiú? Az én uram a rettegett óriás, ha meglát téged rögtön megesz vacsorára!
– Szia! Hogy lehet egy ilyen szép lány a rusnya óriás felesége?
– Nem vagyok én a felesége, csak a szolgája.
Palkó megsajnálta a lányt, meghallgatta hogyan rabolta el a szörny kislány korában, és hogy azóta is itt kell vele élnie, nem tud megszökni. Közben a lány adott neki vacsorát és mindketten jóllaktak.

– De vannak ám itt jó dolgok is. Nézd pl. ezt a hegedűt, csak mondd neki hogy “Játszd a kedvenc nótám”, és már táncolhatsz is.
– Akkor játszd a kedvenc nótám! – kiáltott Palkó, és a hegedű el is kezdte, táncoltak egyet, kettőt és még ki tudja meddig táncoltak volna, ha a lány fel nem kiált:
– Jaj drága teremtőm! Lement a nap, az uram mindjárt hazaér, és felfal mindkettőnket! Bújj el kedves fiú, ide az ágya alá. De gyorsan!

Palkó éppen csak bebújt az ágy alá, amikor az óriás nagy dirrel-durral megérkezett.
– Asszony! Vacsorát, de azonnal!
– Igenis uram.
Amíg a lány hozta a jobbnál-jobb fogásokat, az óriás elővette a tyúkot, a hóna alól az asztalra tette és így szólt neki:
– Na, Tojj egyet!
A tyúk megrázkódott és rögtön tojt egy aranytojást. Az óriás megint rákiáltott:
– Tojj még egyet!
Erre még egy aranytojás pottyant ki a tyúk hátsóján, és így ment ez míg az óriás meg nem unta. Aztán szólt a hegedűnek:
– Hé te ócskavas, Játszd a kedvenc nótám!
De épp csak megszólalt a zene ráförmedt a lányra:
– Te asszony, milyen idegen szagot érzek én itten?
– Nem érezheted idegen szagát, csat te jártál itt.
– De én idegen szagot érzek, mondd meg ki járt itt vagy rögtön felfallak!
– Ha fel is falsz, itt aztán senki sem járt. Biztos csak az én szagomat érzed! Ma még nem dezodoráltam be magam.
Az óriás végül lenyugodott, lefeküdt az ágyba és mély álomba zuhant.

Palkó előbújt az ágy alól, és lábújjhegyen osont az ajtó felé, hóna alá vette a tyúkot, és odasúgta a lánynak:
– Én aztán itt nem hagylak az óriásnál! Csak csöndben gyere utánam.
Azzal megfogta a lány kezét, a lány pedig a kedvenc hegedűjét. De jajj, a hegedű álmában belekezdett a kedvenc dalukba, amire az óriás felébredt.

Futottak, csak futottak, míg odaértek a babszár tetejéhez, aztán másztak ahogy csak bírta a kezük és a lábuk, de az óriás a nyomukban volt. Amikor végre leértek a babszár aljára Palkó megfogta kedvenc baltáját:
– Zuhanj, te gonosz óriás, többé ne lássunk!
Az óriás egy kilóméterről zuhant a mélybe, és a babszár úgy dőlt a fejére, hogy rögtön agyonütötte. Soha többé nem kellett félniük tőle.
A tyúkot jól tartották, a hegedűt sokat használták. Palkó és a szép lány pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak.